A 2016-os londoni kontinensversenyt tíz arannyal, négy ezüsttel és hat bronzzal zárta a magyar csapat, az érmek összesített számát tekintve ennél csak a 2012-es debreceni Eb – melynek rendezését Antwerpen visszalépése után beugróként vállalta el a magyar szövetség – volt sikeresebb (9,10,7). Ehhez képest a szövetségi kapitány ezúttal tíz dobogós helyezés elérését jelölte meg hivatalos célként, ennél kevesebbel a 2008-as eindhoveni Eb-n (3,4,2) zárt legutóbb a magyar küldöttség kontinensversenyt.
A londoni Eb óta rengeteg esemény történt a sportágban, sor került két elnökváltásra – a 23 évig irányító Gyárfás Tamást váltotta a politikai hátszéllel érkező Bienerth Gusztáv, utóbbit nyolc hónap után követte tavaly ősszel Wladár Sándor, az 1980-as moszkvai olimpián aranyérmes hátúszó –, s bár az eredményeire eddig nem lehetett panasz, az úszósport mégis elveszítette Hosszú Katinkát, abból a szempontból mindenképpen, hogy szó szerint teljesen külön utakon jár, Glasgow-ba is a csapattól függetlenül utazott el, versenyprogramját még a szakvezetés előtt is sokáig titkolta. Végül kiderült, hogy egyéniben 100 és 200 m háton, illetve 200 m vegyesen indul. A neve után megjelenő magyar zászlón kívül nincs kötődése az együtteshez, ami pontosan mutatja, hogy nagyon komoly gondok vannak a magyar úszósportban, mert ezt a helyzetet Wladár sem tudja kezelni.
Elképzelhető, hogy Sós Csaba ezeket ismerte fel, amikor az előző Eb-n elért 20 helyett ezúttal beérné tíz éremmel is. A csapat összeállításában ugyanis nem történt akkora változás, amely indokolná ezt a rendkívüli visszafogottságot. Visszavonult Gyurta Dániel, de az olimpiai bajnok világklasszis nem volt ott két évvel ezelőtt a szigetországi Eb-n.
Hosszú 2016-ban négy arany- és egy ezüstéremmel zárt, edzettségi állapotáról, formájáról az utóbbi időben kevesebbet lehet tudni, mint üzleti ügyeinek és magánéletének az alakulásáról, ami biztos: sokkal zaklatottabb volt a felkészülése, mint két évvel korábban, de az ő prognosztizálható gyengébb szereplése sem indokolja ezt a visszafogott várakozást. Korábbi edzőjével, Dave Salóval készült az Egyesült Államokban, az Eb-re viszont már a Svájcban élő Petrov Árpáddal utazik, aki a későbbiekben együtt dolgozik Hosszúval. Ez nem lehet magyarázat a rendkívül visszafogott várakozásra.
Különösen azért nem, mert tagja a csapatnak a köztudatba a tavalyi budapesti világbajnokságon berobbant – a sportágon belül ez persze nem okozott akkora meglepetést – Kenderesi Tamás, Kozma Dominik, Milák Kristóf, akiktől nem csupán érmeket, hanem győzelmeket is lehet remélni. Kenderesi 200 m pillangón egy bronzzal tért haza már Londonból is, Kozma ott még nem jutott döntőbe egyetlen számban sem, Milák pedig csupán tizenhat esztendős volt, nem állt rajthoz az Eb-n. Utóbbi július elején az érettségire készülve, állítása szerint gyengébb formában is négy aranyat nyert Helsinkiben a korosztályos kontinensbajnokságon, az elmúlt hetekben viszont már kizárólag Glasgow-ra koncentrált.
A névsor alapján a küldöttség semmivel sem tűnik gyengébbnek a londoninál, ezért talán joggal bízunk benne, hogy csak nagyon óvatos volt a szövetségi kapitány, nem pedig a jövőt látta előre.
