Könnyed fricskának indult, kulturális mozgalomból a társadalmi ellenállás stílusává, a csalódottság és a lázadás jelképévé lett a múlt század közepének manhattani kultikus figurák által kialakított művészeti stílus, az amerikai pop-art. Andy Warhol, Keith Haring, Robert Indiana, Roy Lichtenstein és Robert Rauschenberg, az irányzat legfontosabb művészeinek alkotásait nézhetik meg a spanyolországi San Sebastian belvárosában bóklászók.
Mint annyi más művészeti stílus, a pop-art is szembenállásból, az üresnek és elitistának bélyegzett expresszionizmus kritikájából indult. A mindennapokat mutatta be, egyszerűen, de nem lebutítva. Az idealizált hollywoodi sztárok, a szupermarketek árui és a televízió tömegkulturális szerepe jelenik meg ezeken az alkotásokon, a legegyszerűbb hétköznapi áruk – Campbell, Heinz vagy Kellogs – költöztek galériafalakra a leginkább Andy Warhol nevével fémjelzett művészeti irányzatnak köszönhetően. A reklámok és a művészeti alkotások már nem váltak élesen el egymástól, bebizonyosodott, hogy képregény és poszter is lehet műalkotás. Terjedt a selyemfestés technikája, a gyorsaság vagy a művek sokaságának elkészítése pedig már nem jelentette feltétlenül gyári tömegtermékek készítését, sokkal inkább az amerikai álom és az igazságos, teljesítményre alapozó piacgazdaság hamis ígéretét leplezte le.
Roy Lichtenstein 1967-es Aspen Winter Jazz, Andy Warhol 1966-os Campbell Soup Shopping Bag, vagy Keith Haring 1986-os Andy Mouse című alkotása is a maga sajátos módján a fogyasztói társadalom gúnyképe. A türkíz tenger kagyló alakú öböl partján, ott ahol vásárlásra késztetnek az elegáns luxusüzletek, a designboltok és az előkelő kávézók, ahol tucatnyi Michelin csillagos étterem várja a gazdag ínyenceket, az emberek jól öltözöttek, és arcukról hiányzik a Közép-Európában oly ismerős gondokkal teli fásultság. És képesek amerikai/európai áloméletük kinevetésére.
