Megtisztelő, hogy Tamás Pál, a kitűnő szociológus reflektált írásomra, üröm az örömben, hogy annak mondandóját teljesen félreérti.
A jeles szerző kijelenti, hogy "egzisztenciálisan és stratégiailag" tévedek, amikor “butának” nevezem a társadalmi többséget. Valóban nagy szamár lettem volna, ha ilyesmit állítok, ám az írásban, amire Tamás reflektál, szó sincs ilyesmiről.
“A butaság hatalma ül most tört az országon” - írtam, s ezt olyképp értettem - ami meggyőződésem szerint a cikkből világosan ki is derül -, hogy Orbánék, a kormányzó elit képviselik a butaságot (azaz ők vannak hatalmon), és tort ülnek, azaz felfalják az országot; s tort abban az értelemben is, hogy számtalan általuk megölt érték felett tivornyáznak. Sohasem gondoltam, hogy a “nép” lehet buta, megrögzött liberálisként amúgy is individuumokban gondolkodom.
Tamás Pál írásának alapja tehát egy sarkalatos félreértés, azonban, minthogy felvet más szempontokat is, engedtessék meg, hogy további három gondolat erejéig reflektáljak.
Egyrészt: ami a múltat illeti, Tamás egy nyelvkritikai megjegyzést tesz, tudniillik, hogy “mi” - mármint egykori szabad demokrata politikusok - nem tudtuk megszólítani a nagyvároson túl élőket, esetleg nem is próbáltuk, ha mégis, bizonyosan nem sikerült. Sajnos ebben sok igazság van, kudarcunk egyik nyilvánvaló oka ez, s nagy tanulság az utánunk jövőknek, akik azonosak velünk abban, hogy a szabadság, a szabad piac, a jogegyenlőség hívei, de remélhetőleg eszköztáruk szélesebb spektrumúságában és hatékonyságában eltérőek lesznek tőlünk. (Csak jönnének már ezek az elképzelt, nemes fiatalok…)
Másrészt: Tamás ellenem veti, hogy a térségek modernizálódnak, ezt az erényt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ebben egyetértünk: sőt kifejezetten örülök neki, hogy - mint írja - jobb trikókat, sporttáskákat hordanak, finomabb fagylaltokat nyalnak a helyközi buszok utasai. Hanem, amiről én szóltam, az az állam antimodernizációs iránya: aligha hiszem, hogy Tamás Pál vitatná, hogy a szakiskolák tönkretétele, a közoktatás elbutítása (vigyázat! nem a tanárok, nem a diákok buták, a struktúra butult és vette el a kitűnő oktatási műhelyek autonómiáját), a digitális írástudás drámai hiánya, a nyelvtudási kompetenciák standard alacsony szintje mind ijesztőbb mértékű.
Végezetül: bár a szóban forgó cikkben egy szóval sem írtam, hogy a társadalom buta lenne, egy aspektuson elgondolkodtam Tamás Pál írása kapcsán. A választók sok-sok cikluson át bölcsen döntöttek: joggal zavarták el Antallékat, majd utána a Horn-Kuncze kormányt (milyen hatalmas kataklizma volt akkoriban a Tocsik-ügy, azaz mennyivel erősebb morális fundamentumok között éltünk, hogy ez a - persze mai szemmel nézve is igen kínos - kilengés így erodálta a hatalmat). Igazuk volt, amikor a koronát úsztató első Orbán-kormányt elküldték, és nagyon igazuk volt, amikor elzavartak minket 2010-ben, a hitelét vesztett, önazonosságában is megkopott, minden szempontból szétesett baloldali és liberális kormánypártokat.
Persze korántsem gondolom, hogy ennek oka az lenne, hogy a választók elbutultak. Azt azonban igen, hogy a mi adónkból finanszírozott gyűlöletbeszéd, az álproblémák felszínen tartása, a homogenizált média, a kormányzati papagáj-kommandó faék egyszerűségű üzenetei igenis hatnak, és - meggyőződésem szerint - rossz irányban.
Tamás Pállal egyetértésben vélem úgy, hogy az erre adandó válasz megtalálásával adósak vagyunk, mi, itthon éppúgy, mint mondjuk az Egyesült Államokban Trump liberális ellenfelei.
