Az Európai Bíróság a minap kimondta: ha mesterségesen belepiszkálnak egy növény vagy egy állat génkészletébe, akkor génkezelt organizmus (GMO) jön létre, és a GMO-kra vonatkozó uniós szabályozás alá tartozik. Vagyis a forgalmazás előtt vizsgálni kell a környezeti és az egészségügyi hatásait, illetve megkülönböztető jelöléssel kell ellátni, függetlenül attól, hogy pontosan milyen - új vagy hagyományos – technológiával hozták létre.
Apró, de fontos (és nagyon jól időzített) győzelem ez a környezetvédőknek, és súlyos(abb) vereség a génmanipulációs iparnak, illetve az ágazat multinacionális óriásai körül legyeskedő politikának. Az érintett multik közül különösen a német hátterű Bayerre érdemes figyelnünk, amely most vásárolja föl a legnagyobb iparági szereplőt, a legtöbb GMO-szabadalommal rendelkező Monsantót.
Az ügylet hátteréről annyit érdemes tudni, hogy az európai fogyasztók hagyományosan idegenkednek a GMO-któl: országtól függően 60-75 százalékos az elutasítás, vagyis a többség egyszerűen nem hajlandó megvenni a génkezelt termékeket. (Ezért is van óriási jelentősége a kötelező jelölésnek: ha egy terméken feltűnik a megkülönböztető jel, akkor az gyakorlatilag eladhatatlanná válik.) Európában a GMO-mentesség egyértelmű versenyelőnyt jelent.
Az uniós hatóságok mindeddig úgy próbáltak egyensúlyozni a fogyasztói és a termelői érdekek között, hogy nem zárták ki kategorikusan a GMO-kat a piacról, de a piaci szereplők igényeihez képest kemény engedélyezési feltételeket támasztottak. A legtöbb szakértő szerint a Bayer-Monsanto házassággal ennek a gyakorlatnak vége szakadhat – a génmanipuláció mostantól „európai technológia”, az üzleti sikere európai érdek lesz –, az Európai Bíróság (az elmúlt évek tapasztalatai szerint a tágan értelmezett uniós intézményrendszer legautonómabb szereplője) viszont egy előcsapással talán megakadályozta, vagy legalábbis késleltetni próbálja a szabályozás fellazítását.
Hogy így van-e hamarosan kiderül – a játszma mindenképpen a mi bőrünkre megy.