A kormánynak nincs árfolyamcélja, a jövő évi költségvetést semlegesen érinti a forint árfolyamának alakulása, a kabinet jelentős tartalékokat képzett a büdzsében, és a törvényjavaslat összeállításakor a benyújtás előtti időszak átlagos forintárfolyamát vették alapul - árulta el a pénzügyminisztériumi államtitkár a jövő évi költségvetésről szóló bizottsági vita kapcsán.
Az ellenzéki képviselőknek szánt megnyugtató szavak azonban inkább az amúgy is meglévő kétségek továbbélésének adtak tápot. Nincs emberfia, aki csodálkozna ezen. Hiszen amióta az Orbán-kormány már tavasszal az Országgyűlés elé viszi törvénytervezetét arról, hogy miképpen kíván a következő esztendőben gazdálkodni, azóta a felelőtlen jós gúnyáját is magára ölti. Májusban rögzítik, hogy mit is ér a forint egy esztendő múlva. Ilyen prognózist készíteni felelőtlenség. Mert ki veszi komolyan az immáron 330 forint környékén hullámzó euró árfolyamot ismerve, hogy 2019-ben 311 forintra erősödik a forint? Márpedig expressis verbis ez a szám vagyon leírva az elfogadott költségvetési törvényben.
A már idézett államtitkár ezt a durva különbséget egy vállrándítással elintézte, mintha azt sugallná: "mi ennyire vagyunk képesek, amikor megnéztük az aznapi hivatalos kurzust, ott 311 forint szerepelt, tessenek ennyivel megelégedni." Arról azonban bölcsen hallgatott a főtisztviselő, hogy ha éppenséggel brutálisan elszámolták magukat, akkor ezt egy kormánypárti képviselői indítvánnyal simán korrigálni lehetett volna. Igaz, hogy ebben az esetben az egész költségvetés újraszámolásának mutatványát is be kellett volna mutatniuk. Erre a rájuk jellemző konoksággal nem vállalkoztak, amivel nemcsak az egyik legfontosabb törvény hitelességének ártottak, de a gazdaság szereplőit is elbizonytalanították. (Persze a teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a magyar kormánynak valóban nem lehet árfolyamcélja, hiszen nincs közvetlen ráhatása arra, hogy a forinttal mi történjen. A költségvetési törvény azonban egyfajta sorvezetőként mégis csak funkcionál.)
Ezek után aligha kelt meglepetést, hogy jegybanknak sincs árfolyamcélja, hiszen ezzel a spekulációknak teremtenének táptalajt. Viszont létezik egy természetesen titokban tartott modelljük, amely útmutatást ad ahhoz, hogy mikor kell közbelépniük a forint védelmében vagy horribile dictu ellenében. A jegybankok kamatpolitikája ugyancsak befolyásolja a nemzeti fizetőeszköz erejét. De csak akkor, ha jól működik. Bár minden jel arra mutat, hogy már az MNB és a kormány sem érdekelt a gyenge forintban, de a nemzetközi befektetői közösségnek más a véleménye. A kereskedelmi bankok betéti kamatainak mértéke már régen számításon kívül hagyható, furcsa módon az állampapíroké viszont nem. Megtakarítási hajlandóságot is csak az államkötvények révén lehet generálni. És ez pontosan így történt a napokban végrehajtott váratlan kamatemelések révén: az államadósságot jelentős mértékben fedezik a lakosság kezében lévő kötvények.
Lám-lám van nálunk kamatemelés, ha az államkincstár igényei megkívánják.