Életének 97. évében elhunyt Szepesi György. A Riporter.
Az utóbbi években már többször elbúcsúzott. 1995 augusztusában, amikor Siófokon utoljára állt a pálya szélén a magyar labdarúgó válogatott mérkőzésén (jellemzően: 2-0-ás vereség Izraeltől). Aztán a 2012-es londoni olimpia megnyitó ünnepségén, amikor utoljára volt hallható a Magyar Rádióban. De senki sem ezekre emlékszik majd örökké, hanem immár legendás közvetítéseire. A londoni 6-3-ra, az 1964-es tokiói olimpia vízilabda-aranyára, vagy Balczó András öttusázó 1972-es olimpiai győzelmére. És bemondásaira. "Lőj, lőj, lőj, Dömötör, lő, gól" - Tokióból. „Nem félünk a Farkastól” – az 1966-os angliai világbajnokság magyar-brazil meccséről. Meg 1969-ből, a magyar futball hanyatlásának kezdetéről: „Jönnek a csehszlovákok!” (mellesleg egy évvel a baráti hadseregek csehszlovákiai bevonulása után).
Egy időben mindenki őt akarta utánozni – és senki sem tudta. Szepesi egyedi és megismételhetetlen volt. Hallatlan lelkesedésével még a rossz meccsből is jót csinált. Igazi riporter, de egyúttal gondolkodó ember volt. Látott a pályán, meg az életben és mindezt úgy tudta elmondani, hogy aki csak hallgatta, szinte látta maga előtt az eseményeket. Az sem véletlen, hogy nem csupán a sportban használták ki a tehetségét. Több műsor vele indult, mert akkor biztos volt, hogy sikeres lesz. Vitray Tamással felváltva ő volt a Magyar Televízióban a hetvenes években indult vasárnapi politikai magazin, A Hét első műsorvezetője. De a rádió betelefonálós kívánságműsora is vele kezdődött. Mindez annak is következménye volt, hogy a tévé térnyerésével ráérzett, a futballt (is) másképp kell már közvetíteni a rádióban. Ám, ő nem akart, nem is tudott változni, inkább mást csinált. Több évre elment a rádió bonni tudósítójának, s ugyancsak több évig volt az MLSZ elnöke. A politika amúgy sem állt távol tőle. Riporterként azon a területen is profi volt, a rendszer pedig igyekezett fel- és kihasználni Szepesi hatalmas népszerűségét.
Tartalmas, hosszú élet zárult most le. Ő is tudta, mondta is, nem volt hibátlan, de emlékezni mindig is A Riporterre, a remek rádiósra fogunk. Vele együtt pedig a hazai rádiózás egy nagyszerű korszakára, amelynek jelképes alakja volt. Ő már többször elbúcsúzott - most nekünk is búcsúznunk kell tőle.
