„Az alkotmány teljes reformja lényegében keretet ad az átmenetnek, amelynek során a forradalmi generáció átadja a hatalmat az utódok első generációjának. Ezen kívül alkotmányos legitimációt biztosít a piaci szocializmus azon elemeinek, amelyeket Raúl Castro az elmúlt évtizedben vezetett be” – így kommentálta lapunknak a jelenlegi, 1976-os kubai alkotmány nagy visszhangot kiváltó reformját William LeoGrande, a washingtoni Amerikai Egyetem egykori dékánja, a karibi ország szakértője.
A nemzetközi sajtóban történelminek bélyegzett, vasárnap a parlamentben első olvasatban – még a régi reflexeknek megfelelően egyhangúlag – elfogadott új alkotmány valóban tartalmaz újszerű elemeket, ám az ismertetett reformok egy részét már alkalmazzák a gyakorlatban, csak épp az alaptörvényben nem voltak eddig lefektetve. Az, hogy most ezen is változtatnak, különösen szimbolikus értelemben bír nagy jelentőséggel.
Az alkotmány végleges szövege azonban meglepetés lesz, a Granma kubai pártlapon keresztül csak kevés részletet szivárogtattak ki. A szöveget augusztus 13-tól bocsátják társadalmi vitára, majd népszavazásra, és ezek után kerül ismét a törvényhozás elé. Tehát csak hónapok múlva fog kiderülni, hogy mennyire mély változásokat foglalnak be az alaptörvénybe.
Az viszont már most látszik, hogy a cél egyértelműen a gazdasági modernizáció és a külföldi tőke Kubába csábítása, hiszen az ország évek óta igen ingatag lábakon áll, és a kulcsfontosságú venezuelai támogatásra sem számíthat egy ideje, hiszen soha nem látott gazdasági-politikai válság van a Nicolás Maduro vezette dél-amerikai országban. Ennek értelmében most bekerülhet a kubai alkotmányba a magántulajdonhoz és a vállalkozáshoz való jog.
„Magánvállalkozások már 1992 óta léteznek, ám a jogi alapjuk igen bizonytalan volt. Az 1976-os alkotmány hivatalosan nem ismeri el a privát kereskedelmi vállalkozásokat, és tiltja az ilyen célú foglalkoztatást. Azzal, hogy a privát szektor bekerül az alkotmányba, elismerik, hogy a kubai szocialista társadalom fontos része. Ez fontos ideológiai elmozdulás” – mutatott rá LeoGrande.
A szimbolika fontos eleme az új alkotmánynak. Az egyik legjelentősebb – bár a mindennapokat közvetlenül nem érintő – módosítás a szövegben az, hogy kimaradhat belőle a kommunizmus építése, mint legfőbb cél. LeoGrande úgy véli, ezzel a kubai vezetés beismerte, utópisztikus elképzelés, hogy egy társadalmat meg lehet szervezni úgy, hogy kizárólag az állami tulajdonra támaszkodik. Másfelől arra is rá kellett jönni ennyi évtized után, hogy a kubai gazdaság nem virágozhat a külföldi és a hazai piaccal való kapcsolat nélkül.
A havannai vezetés azonban igyekezett hangsúlyozni, hogy szó sincs „ideológiai elferdülésről”, továbbra is hűek a forradalom eszméihez. „A szocializmus visszavonhatatlan... Kuba sosem fog visszatérni a kapitalizmushoz” – nyomatékosította a Granma. Esteban Lazo Hernández parlamenti házelnök pedig azt hangsúlyozta – emlékeztetett a The New York Times –, hogy továbbra is „független, virágzó és fenntartható” szocialista országról álmodnak.
