A Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata hétvégén a honlapján közölte, hogy pár perccel hat óra után a balatonfenyvesi szabad strandon szolgálatát éppen befejező vízimentő értesítette a központot arról: egy férfi rosszul lett a parton. Egy laikus már akkor megkezdte az újraélesztést, miután a férfinak ekkor már sem keringése, sem légzése nem volt.
Azonnal a helyszínre indítottak egy Sürgősségi Mentőhajót, amely alig negyed óra múlva megérkezett a beteghez. Közben egy mentő gépkocsi is kiért, akik bekapcsolódtak az újraélesztésbe. A férfi keringése helyreállt, nem sokkal később a légzése is normalizálódott, de tudata csak percekkel később tért vissza. Az időközben helyszínre érkező pécsi mentőhelikopter a férfit stabil állapotban a Balatonfüredi Szívkórházba vitte.
A férfi veje most egy nyílt levélben mond köszönetet azoknak, akik segítettek nekik, mivel nem tud minden megmentővel kapcsolatba lépni. Írásában részletesen leírja, pontosan mi történt, és kik voltak azok, akik segítettek megmenteni az apósa életét.
A férfi a következő nyílt levélben mondott köszönetet:
Köszönet az életért! - Egy sikeres újraélesztés története
- Kicsit meghaltam. - mondta apósom a kórházban az éjjel a műtét után.
- Messze jártál… - válaszoltam és végigpörögtek az elmúlt két óra eseményei a fejemben. Akkor és ott döbbentem rá, hogy nem tudok majd minden megmentőnek köszönetet mondani a segítségért, amit tettek, de egy nyílt levéllel most pótolni tudom.
Kiknek köszönhető a megmenekülés?
Apósommal a parton sétáltunk, amikor rosszul lett és összeesett. A környéken állók szinte azonnal megkérdezték, hogy segíthetnek-e? Míg valaki a mentőket hívta, addig másvalaki elrohant a vízimentőkért. Míg a légzést és a pulzust ellenőriztem, egy német nő térdelt mellém. Szerencsénkre ápolónő volt. Se légzés, se pulzus. A mellkasához nyúlt, én bólintottam. Ő elkezdte a szívmasszázst, én a lélegeztetést. Egy percen belül megkezdődött az újraélesztés.
Három perc múlva megérkezett a vízimentő. Felmérte a helyzetet és értesítette a mentőket. Mivel az újraélesztés szakszerűen zajlott, így az intézkedésre tudott figyelni. Közben többen is érkeztek segíteni a strandolók közül. További két orvos – köztük egy kardiológus – és három magyar nővér rohantak oda hozzánk. Mindenki ott segített, ahol tudott. Amikor a német ápolónő elfáradt, a magyar hölgy vette át a szívmasszázst. Mivel apósom cukorbeteg, elrohantam inzulinért, s addig a vízimentő végezte a lélegeztetést. Bár inzulin nem volt nálunk, kiderült, nem ez volt a gond. Infarktus.
Negyedóra elteltével a vízimentők mentőhajóval és a mentőautó szinte egyszerre futottak be így új szakaszba érkezett a küzdelem apósom életéért. Míg a defibrillátort felhelyezték, az egyik fürdőruhát viselő nővér vénát szúrt és bekötötte az infúziót. Már ballonnal lélegeztették, így családom többi tagjára tudtam figyelni. Anyósom és feleségem mellett is egy-egy hölgy állt, akik nyugodt hangon magyarázták, hogy mi történik, ne essenek kétségbe, minden rendben lesz. Így csak egy nővér magyaráz – gondoltam, s ekkor az újabb kiütést követően apósomnak visszatért a légzése és helyreállt a keringése.
Közben megérkezett a helikopter. A strandolók egy villanás alatt szabaddá tették a partszakasz azon részét – mindenki segített mindenkinek –, de a helikopter nem tudott leszállni, így egy jó kilométerrel arrébb tették le a gépet. Onnan futottak teljes felszereléssel.
Az elkészült ekg-t a kardiológussal is egyeztetve döntést hoztak, irány a füredi szívkórház. A helikopterig mentőautóval mentek, majd repültek a kórház felé.
Másfél óra múlva értünk a Balatonfüredi Szívkórházba, ahol a nővér mosolyogva fogadott. – Túl van a műtéten a beteg, beszélhetnek vele.
Apósom ébren volt. Elmondtuk, hogy mi történt. Rendes mérnök emberként jelezte, hogy neki erre nincs ideje, mert a budapesti klinika kardiológia osztálya légtechnikai rendszerének tervét le kell adnia a jövő héten, és egy másik kórház légrendszerének fertőtlenítését is le kell koordinálnia. A nővér ekkor odalépett, megfogta a kezét, köszöntötte ismét az életben, és kedves határozottsággal elmagyarázta, hogy ezek a dolgok most várhatnak.
Éjfél előtt egy órával leroskadtam a váróban. – Túlélte, beszél, mindene mozog. Győzelem.
– Van itt egy csokiautomata? – Kérdeztem a portást. Sajnos nem volt. – Akkor éhesen vezetek haza – gondoltam. De amikor felnéztem, Imre, a portás, túróval töltött zsömlét tartott elém. Nekem adta a vacsoráját.
Kedves MegMentők!
Köszönjük a segítséget!
Köszönöm Neked drága német Hölgy – aki ezt a levelet nem tudod majd elolvasni –, hogy a kezed volt perceken át apósom szíve,
köszönöm Nektek, akik átvettétek a helyet és tovább küzdöttetek,
köszönöm az ápolóknak és orvosoknak, akik ugrásra készen álltatok mellettünk, és figyeltétek, mit tudtok segíteni
köszönöm a vízimentőnek – aki már hazafelé indult –, hogy gyors és szakszerű munkát végeztél,
köszönöm a mentőhajó csapatának – akik kapitánya bő kilométer úszás után – a helyszínre siettetek,
köszönöm a mentőautó és a helikopter legénységének a gyorsaságot, profizmust,
köszönöm a műtétet végző orvosnak, aki eltoltad a hálapénzt tartó kezem, és megveregetted a vállam,
köszönjük az életet!
