Egyelőre nem tudja, mit csináljon 700 ezer dollárral az amerikai külügyminisztérium. Tavaly novemberben még kihirdették, hogy ennyivel fogják támogatni Magyarországon az objektív és szabad vidéki médiát, de azóta - mint Richard Damstra, a budapesti amerikai nagykövetség sajtóattaséja fogalmazott egy interjúban - "más lett a megközelítés".
A pénz még megvan, de egyes értesülések szerint talán közvetettebb módon, a kelet-közép-európai térségnek szánt projektből kapna majd támogatást Magyarország - is. Ettől a konstrukciótól talán kevésbé fog megsértődni Orbán Viktor, hiszen nem kelti azt a bántó látszatot, hogy Magyarországon kiugróan nagy bajok vannak a médiaszabadsággal.
A szóban forgó összeg nagyságrendekkel elmarad attól, ami ahhoz kellene, hogy érdemi védelmet nyújtson a magyar vidéki független sajtónak. Ennek a pénznek csak jelképes értéke lenne, ha adnák. Azt tennék vele közhírré, hogy Amerika ma is kiáll a szólás szabadsága mellett mindenütt, ahol azt veszély fenyegeti. Legalább annyit üzenne a kormányhű hírszabászoknak - azoknak, akiknek betudhatóan a Nyugat-Dunántúltól az Alföld keleti széléig minden nap hajszálra azonos a vezető megyei lapok címoldala -, hogy "látjuk, mit művelsz".
De az "új megközelítésben" ez nem olyan fontos. Maga Trump is naponta szidalmazza a vele kritikus sajtót, "álhírgyártónak" minősíti a liberális médiát. A Fehér Háznak most nem az a fő baja Magyarországgal, hogy ott visszaszorulnak a szabadságjogok, hanem az, hogy kötözködik, amikor Ukrajna nyugati támogatásáról van szó, valamint szórakozik az amerikai alapítású Közép-európai Egyetemmel. És az Orbán-kormány, ha illően megsüvegelik, ha nem bosszantják sajtóügyekkel, mindkét kérdésben nyugodtan engedhet. Már eleget kakaskodott ahhoz, hogy győztesnek nyilvánítsa magát.