Szó sincs arról, hogy itt akárki akármit kutathat, a kutatási pályázatoknak és a támogatott kutatásoknak is szigorú feltételrendszernek kell megfelelniük – szögezte le a Pannon Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, Padisák Judit, amikor arról kérdeztük, mit is csinálnak pontosan – a Professzorok Batthyány Körének elnökét idézve – az „állam csecsén csüngő kutatók”.
– Az egész nem ott kezdődik, hogy éjjel kimegyek a teraszra és a csillagos eget bámulva egyszer csak kitalálom, hogy mit szeretnék kutatni. A tudomány mindig alapul valamin, a kutatásoknak vannak előzményeik; akár egy másik kutatás részeredményéből is kinőhet egy teljesen új alapkutatás. A pályázatban részletesen ki kell fejteni, mi az alapkérdés, mi a jelentősége, mi benne az új, meg kell adni a kutatás időtartamát, fel kell vázolni egy évekre lebontott munkatervet. Már ekkor tudni kell, hány tagból áll majd a kutatócsoport, kik vesznek részt benne.
A hazai alapkutatások támogatására a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatalnál (NKFIH) lehet pályázni, ahol egy-három független hazai és olykor külföldi bíráló értékeli a pályázatot és a pályázót, majd tucatnál több tagból álló szakmai bizottság értékeli, s javasolja támogatásra vagy elutasításra a beadványt. Padisák és kutatócsapata nemrég el is nyert egy 42 millió forint keretösszegű támogatást, amelyben vízi életközösségek szerkezetét és biológiai sokféleségét vizsgálják egyebek mellett sérülékenységük és ellenálló-képességük szempontjából.
– A mi esetünkben a megnyert pénzt éves elosztásban az egyetemnek utalják, tehát nem az van, hogy mi kutatók kapunk egy zsák pénzt, aztán még a munka megkezdése előtt elmegyünk a Bahamákra nyaralni. Én kutatásvezetőként egyébként egy fillért sem kapok, mert egyetemi tanárként nemcsak az a dolgom, hogy oktassak, hanem az is, hogy nemzetközi szintű kutatásokat végezzek, az eredményekről rangos nemzetközi szaklapokban publikáljak. A kutatás munkaköri kötelesség, nem kapok érte plusz pénzt vagy jutalmat. Van a csapatban néhány fiatal kutató, nekik jár a fizetésük a tudományos kutatókra és egyetemi oktatókra vonatkozó közalkalmazotti bértábla szerint, ahogy például a technikusunknak is. Három éves bontásban a bérköltségek a keretösszeg kevesebb, mint negyedét teszik ki – magyarázta a professzor.
A megnyert összeg nagy részét a kutatással járó utazások és a terepmunka költségei, illetve a beszerzett eszközök és egyéb dologi kiadások viszik el. – Az első évben egy mintavevő eszközt kellett beszereznünk. Évente nagyjából száz vízmintát veszünk országszerte, de vannak romániai és németországi gyűjtőhelyek is. A minták tárolásához, tartósításához kellett szereznünk hűtő- és fagyasztótáskákat, az elemzésekhez vegyszerek kellenek. Kellett vennünk egy tetőcsomagtartót, hogy legyen hol szállítani a csónakot meg a mintavételi eszközöket. Az elszámolásban az utolsó szegig pontosan benne van, mennyit és mire költöttünk eddig.
A professzor azt is elmondta, ha be akarnak szerezni valamit, ahhoz előbb kérelmet kell benyújtaniuk a kar vezetésének, az egyetem beszerzési-, pénzügyi- és gazdasági osztályára, amit végül a kancellárnak kell elbírálnia. Ez egy több hetes, bürokratikus folyamat, Padisák elmondása szerint például két ceruzaelem beszerzése akár egy hónapot is igénybe vehet. – Ez meglehetősen bosszantó, de senki nem mondhatja, hogy mindenféle ellenőrzés nélkül arra költünk, amire csak akarunk – tette hozzá.
A kutatás eredményeiről pedig nemcsak a vizsgálatok végén kell beszámolni, évente részjelentéseket is kell írni, részletes pénzügyi beszámolóval együtt, amit a szakbizottsági tagok is ellenőriznek. – Utólag is megkérdezhetik, mire kellett nekem húsz darab paradicsomkaró, húsz méter uborkaháló meg tíz méter függönyanyag. Nekem ilyenkor részletes indoklásban le kell írnom, hogy azokkal kellett felállítani a patakban az uborkahálót, amire rögzítettük a függönyanyagból varrt kísérleti avarzsákokat. A lényeg: az egész munkafolyamat mind szakmailag, mind pénzügyileg teljesen átlátható. A kutatás eredményeiről végül nemzetközi szaklapokba írunk tanulmányokat, melyeket az Akadémia mtmt.hu nyílt adatbázisában bárki megtekinthet.
Padisák szerint az, hogy a Palkovics László vezette Innovációs és Technológiai Minisztérium a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) 28,1 milliárd forintos költségvetési támogatása mellett most magához vonja a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) alapkutatásokra fordítható pénzeit is, semmi mást nem szolgál, mint a tudományos és kutatói autonómia csorbítását.
– Van most egy pályázatunk, melynek eredményét június 30-ig közzé kellett volna tenni, de ami azért áll, mert még Palkovicsnak is jóvá kell hagynia – mondta Padisák Judit.
A professzor szerint nagy a bizonytalanság a tudósok között, továbbra sem tudni pontosan, mit akar a kormány. Azt pedig már tapasztalatból tudják, nem az a fontos, amit Palkovics miniszter mond, hanem az, milyen intézkedéseket hoz majd. Emlékeztetett: az elmúlt kétszáz évben csak egyszer fordult elő pár évig az, hogy az MTA nem volt autonóm. A Rákosi-korszakban.
