A helyzet lassan rendeződik ugyan az illegális bevándorlóktól elválasztott gyermekek ügyében, a kicsiket bírói előírás alapján már jórészt visszajuttatták szüleikhez, de a felkorbásolt indulatok csak lassan csitulnak. Eközben a törvényhozásban az ellenzéki demokraták ellenállnak a bevándorlásügyi szabályok Donald Trump által elképzelt reformjának. Novemberben viszont újraválasztják az amerikai törvényhozás, a Kongresszus képviselőházát, valamint a szenátus egyharmadát, és még nem körvonalazóik, miként módosulhatnak az erőviszonyok.
A washingtoni igazságügyi tárca áprilisban rendelte el a „zéró toleranciát” az illegális határátlépő bevándorlókkal szemben, ami azzal járt, hogy őket, mint törvényszegőket mindenképpen őrizetbe kell venni. Egy szövetségi bírói állásfoglalás azonban kimondta, hogy az illegális bevándorlókkal együtt érkezett gyermekeket 20 napnál tovább nem lehet őrizetben tartani. E két követelmény összeadva azt jelentette, hogy az őrizetbe vett családoktól 20 nap elteltével el kellett venni a gyerekeket, és gondoskodni kellett valamilyen másfajta elhelyezésükről, ami nem minősül őrizetnek.
Hamarosan mintegy kétezerre emelkedett az őrizetbe vett szüleiktől elválasztott gyermekek száma, és az erről szóló híradások, az intézkedések nyomán bekövetkező családi drámák érzékletes bemutatása erős visszhangot váltott ki az amerikai társadalomban. A kibontakozó tiltakozáshullám hatására Trump elnök június 20-án elrendelte a családok szétválasztásának a leállítását, San Diegóban pedig egy szövetségi bíró úgy rendelkezett, hogy a már szétszakított családok újraegyesítésének 30 napon belül meg kell történnie, ha pedig az elválasztott gyermek 5 évesnél fiatalabb, akkor 14 napon belül.
Csakhogy ez nem a felnőttek kiengedését jelenti a börtönből, hanem azt, hogy a gyereket beviszik a szülőhöz a büntetés-végrehajtási intézménybe – az ottani kényszertartózkodás ideje pedig attól függ, mikor kerül sor a „bevándorlási interjúra” a szülőkkel.
Az amerikai jogrend azt írja elő: a menedékkérőnek hitelt érdemlően igazolnia kell, hogy hazájában, ahonnan menekült, valós oka volt az üldöztetéstől való félelemre. Aki ezt az interjún nem tudja meggyőzően alátámasztani, azt visszatoloncolják.
A bandaháború már nem elég indok
Az elérhető statisztikák szerinti legfrissebb adatok szerint a tavaly októbertől ez év januárig terjedő időszakban a menedékkérők háromnegyedének elfogadták az üldöztetéséről szóló indoklását, és maradhattak. Ebben az esetben a Bevándorlási és Vámhivatal (ICE), amely a belbiztonsági tárca felügyelete alatt működik, korábban rendszerint humanitárius indokkal felmentette a menedékkérőt a tiltott határátlépés miatti büntetőeljárás alól. Barack Obama demokrata párti elnök alatt még a menedékkérők 90 százaléka megkapta ezt a felmentést.
Donald Trump igazságügyi minisztere, Jeff Sessions azonban kiadott egy olyan irányelvet, hogy a háztartáson belüli erőszakra, valamint az erőszakos bűnbandáktól való félelemre hivatkozás általában nem elegendő indok a menedékjog megadására.
Ez utóbbi kategória kiemelkedő fontosságú, ugyanis az elmúlt években egyre többen menekültek el a közép-amerikai országokból, és az amerikai bevándorlási hatóságok előtt arra hivatkoztak, hogy az erőszakos, fegyveres bandák pokollá tették az életüket, állandó fenyegetést jelentettek biztonságukra.
Az amerikai határőrség 2000-ben 1,6 millió illegális bevándorlót fogott el a mexikói határon, és ezeknek az embereknek a 98 százaléka mexikói volt, csupán 29 ezren jöttek más országokból. Ezzel szemben tavaly már 163 ezer olyan illegális határátlépőt fogtak el, aki El Salvadorból, Guatemalából vagy Hondurasból érkezett, nagyrészt azt állítva, hogy az erőszakos bűnöző csoportok elől menekül, illetve menekíti családját.
700 ezer álmodó
A Trump-kormányzat alatt csaknem nullára csökkent azok száma, akiket felmentettek az illegális határátlépés miatti büntető eljárás alól. Az őrizetbe vettek nem tudhatják, meddig tartják őket fogva. Az amerikai médiát bejárta egy Haitiból érkezett etikatanár esete, aki másfél évig volt bevándorlási őrizetben.
A demokraták azt javasolják, hogy legalább a családos bevándorlókat hagyják szabadlábon, amíg ügyükben le nem folytatják a vizsgálatot, és a bokájukra helyezett nyomkövetővel lehetne védekezni eltűnésük ellen. A republikánusok ellenérve, hogy ez nem elég megbízható módszer.
A gyermekek elválasztásának lassan megoldódó kérdésétől eltérően az úgynevezett „álmodók” ügye mindmáig rendezetlen migrációs probléma az Egyesült Államokban. Arról a mintegy 700 ezer latin-amerikai fiatalról van szó, akik gyerekként, szüleikkel együtt illegálisan jutottak be az Egyesült Államokba, ott kijárták az iskolát, és munkába álltak, vagy éppen egyetemi tanulmányaikat folytatják. Esetükben az a kérdés, megvalósulhat-e számukra az „amerikai álom”. Elvben kitoloncolás várna rájuk, de Obama alatt halasztást kaptak végrehajtás alól.
A Trump-kormány szerint Obama hatásköri túllépést követett el, de a kitoloncolások mégsem kezdődtek meg. Az elnök szerint az „álmodók” ügye kedvező megoldást nyerhet, akár az amerikai állampolgárságot is megkaphatják az arra érdemesek, de mindez csak egy átfogó bevándorlásügyi reformcsomag részeként képzelhető el.
Trump nem adja fel, mindenkit hazaküldene
„Nekünk vannak a legostobább jogszabályaink” – minősítette nemrégiben Donald Trump az amerikai bevándorlási előírásokat. Szerinte az illegális határátlépőket minden teketória nélkül, haladéktalanul vissza kellene zsuppolni, semmi szükség nincs bevándorlási bíróra, aki mérlegeli, hogy a menedékkérő jogosult-e a menekült jogállásra.
Ilyen „elvi alapon” persze a demokraták hallani sem akarnak a megegyezésről, márpedig a bevándorlási reformtörvény elfogadásához minősített többség kellene, ami a kongresszus jelenlegi összetétele alapján demokrata törvényhozók egy részének a támogatását is igényelné. A republikánusok sem egységesek, nem minden törvényhozójuk osztja a Fehér Ház kőkemény migrációellenes álláspontját.
Miután az első, radikálisabb reformcsomag-javaslat elbukott, kidolgoztak egy kompromisszumosnak mondott változatot, de az sem kapta meg a szükséges többséget. Trump egyik Twitter-bejegyzése akkor arról szólt, hogy hagyni kellene most az egészet.
Idén novemberben, a két elnökválasztás közötti félidőben tartandó törvényhozási választásokon majd úgyis elsöprő republikánus győzelem születik, és utána könnyűszerrel el lehet majd fogadtatni a reformot – vélekedett az elnök, pedig egyáltalán nem lehet biztosra venni azt a nagy repubikánus előretörést. A képviselőházban jelenleg 236 republikánus ül 193 demokratával szemben (a 435 fős testületben 6 hely betöltetlen), a 100 tagú szenátusban pedig 51 republikánus 47 demokratával szemben (2 szenátor független).
