A kilencvenes években az uborkaszezon egyik slágertémája volt a "hajlandó-e végre Esztergomba költözni az Alkotmánybíróság" című örökzöld. Minthogy a testület felállításáról rendelkező törvény a székhelyükül ezt a várost jelölte ki, Sólyom László és minden utódja viszont elszántan szabotálta a költözést, ezt a témát mindig elő lehetett rángatni, ha a talárosokra megsértődött hatalom épp piszkálni akarta őket valamiért.
Az Alkotmánybíróság persze soha be sem tette a lábát Esztergomba. Az ötletet utoljára a szép emlékű Meggyes Tamás polgármester melegítette fel 2010-ben, de a siker mérsékelt mivoltát jelzi, hogy a következő esztendőben a Fidesz kétharmad a testület jogainak megnyirbálásával és a létszámbővítéssel egyidejűleg egyszerűen átírta a vonatkozó passzust is: azóta az alkotmánybíróknak elméletileg sem kell naponta kétszer hatvan kilométert bumlizniuk a munkahelyükre, illetve onnan haza.
Esztergom viszont a jelek szerint megmaradt a Salamon Béla-i értelemben vett Bogdánynak. Most, hogy Darák Péter láthatóan kihúzta a gyufát a kormánypártnál, és a Magyar Időkben interjú formában üzenték meg neki, hogy nem lesz ez így jó, öregem, hirtelen az általa vezetett Kúria lehetséges székhelyeként került szóba a város. A gondolat persze teljesen irreális, hiszen a Kúria, amely funkciójából fakadóan sok embert mozgat, valóban ellehetetlenülne a közúton igencsak bajosan megközelíthető kisvárosban. De nem is ez a lényeg: hanem a statuálás.
A problémát egyébként, miszerint az állam eredeti funkciójában szeretné használni a Kossuth téri igazságügyi palotát, viszont útban van neki a Politikatörténeti Intézet, a Kúria sanyargatása nélkül is meg lehetne oldani. Fizetni kell az intézménynek, és kész. Igaz, ez esetben nem lehetne egyúttal Darákba is belerúgni egy nagyot.