Logikus, kézenfekvő és jó döntést hozott az MTVA, amikor pontosan három éve elindította az M4 sportcsatornát. Az egykor közszolgálati, de arra ma már nem is emlékeztető médiának ugyanis ez lehet az egyetlen adója, amelyik hozza a nézettséget. Ez persze nem csekély anyagi ráfordítást igényel, de bizonyosan megéri. Az infrastruktúra megteremtésén túl "mindössze" annyi kellett hozzá, hogy maguknak szerezzék meg a legfontosabb sportesemények közvetítési jogát. Az M4-en láthatók a kiemelt futballmeccsek - a világ- és Európa-bajnokságok, valamint a Bajnokok Ligája -, természetesen a Forma-1, és minden olyan sportág, amelyet a magyar nézők szeretnek, s amelyben magyar csapatok indulnak. A mérkőzések szüneteire pedig jó pénzért el lehet adni a reklámidőt, bár ez csak az etetés egyik része. Az egyperces hírösszefoglalókban eljuttathatják a sportkedvelő százezrekhez a hatalom lényegesnek vélt üzeneteit, vagyis sorosoznak, migránsoznak, félelmet keltenek. Ahogy kell. Mindenki örülhet.
De most maradjunk a tiszta sportnál, amelynek valóban nagy és tiszteletre méltó hagyományai vannak az egykori Magyar Televízióban. Legendás neveket kell említenünk. Mindenekelőtt Radnai Jánosét, akit nyugodtan nevezhetünk a hazai sport-televíziózás megteremtőjének. A Magyar Rádió egyik osztályaként indult MTV-ben az 50-es évek második felében az akkor alig 30 éves fiatalembert bízták meg, hogy szervezze meg a sportrovatot és -adásokat. Megtette. Ő választotta ki a riportereket is, elsőnek a rádió angol szekciójából épp kirúgott Vitray Tamást. Hozzá csatlakozott az utóbb nevetséges bakijairól elhíresült, de remek humorú és nagyon tájékozott Vitár Róbert, valamint egy általános iskolai tanár, akinek remek nyelvérzéke volt: Szőnyi János. Neki még azt is megbocsátották, hogy picit pösze, mert egyébként szerethető figura, a társaság középpontja és minden sport szakértője lett. Ők négyen teremtették meg a sportközvetítések alapjait. Tény, kezdetben a nézők úgy nézték a futballmeccseket, hogy közben a rádió közvetítését hallgatták, hiszen Szepesi György stílusához voltak szokva. A nagy áttörést az jelentette - mesélte sok év múltán Vitray -, amikor a műkorcsolya került a képernyőre. Azokban az adásokban "vette meg" - egyéni hangjával - a közönséget. És attól kezdve már elfogadták őt a labdarúgásban is.
1970-ben írták ki a Pályabelépő című pályázatot, mert a megnövekedett adásidőhöz már új arcokra és hangokra volt szükség. Itt tűnt fel - többek között - Knézy Jenő és az amúgy atlétikai bajnok Gyulai István. Jól szerepeltek a műsorban olyan tévések is, akik más területeken szereztek maguknak nevet, például két híradós ifjú, Bánó András és Kaplár F. József. Bekerült az első tízbe egy nő is, Szegvári Katalin, de Vitray megmondta neki, ne is álmodjon arról, hogy a futball közelébe kerülhet, hiszen - akkor még - a nézők nem fogadtak volna el egy női riportert. Aztán a 80-as években érkezett Gulyás László, Gundel Takács Gábor, Palik László és Héder Barna, majd a következő évtizedben az egykori tornász, Csisztu Zsuzsa, valamint Hajdú B. István és Faragó Richárd.
Napjainkban mindannyian hiányoznak az M4-ről. Közülük egy tért vissza majdnem 15 éves távollét után az "anyaintézményhez", Hajdú B. Őt hallhattuk az utóbbi egy hónapban a labdarúgó-világbajnokságról is. S a kiküldött öt riporter közül messze ő volt a legjobb. Nem terheli túl a nézőket mindenféle fölösleges - érdekesnek tartott - információval, viszont képes követni a meccs történéseit. Ha kell, finom iróniával színesíti az eseményeket, de komoly is tud lenni. Mindig annyit mond, amennyi szükséges. Ugyanezek a jellemzői Faragó Richárd, valamint - az ugyancsak a Telesportnál kezdő - Matúz Krisztián közvetítéseinek is. Ők azonban a Sport TV munkatársai és még ilyen nagy horderejű, nagyon nézett eseményekre sem kérik kölcsön őket. Hiszen az M4 tele van riporterekkel (is), csak éppen az ő munkájuk színvonala messze alatta marad az imént említettekének. Ifjabb Knézy Jenő - a futballban - nyomába sem ér édesapjának. Ő egykor kosárlabdázott és ahhoz a sportághoz valóban ért. A labdarúgó mérkőzéseket viszont túlbeszéli, szakmai megjegyzései és kommentárjai pedig idegesítőek. Még sokat kell tanulnia az Oroszországból jelentkező két ifjúnak, Ujvári Máténak és Lukács Viktornak, de lehetőleg nem Knézytől. Egyelőre ugyanis leginkább őt utánozzák és ez nem tesz jót. A vb-ről közvetítő öt riporter közül - Hajdú B. mellett - egyedül Varga Ákos emelkedett ki. Ő az Eurosportnál tanulta meg a szakmát, a jelek szerint sikerrel. Nem véletlen, hogy bár csak alig egy éve került a sportcsatornához, egyre több feladatot kap. A futball-vb után most már a barcelonai póló Európa-bajnokságról jelentkezik és úgy látszik, nem csupán a futballt és a kézilabdát tudja élvezetesen "eladni", hanem a vízilabdát is.
Ezzel együtt visszasírjuk a nagy elődöket. Most, amikor olyan rengeteg eseményt tud élőben közvetíteni az egykori Telesport utóda, szükség lenne a régi nagy egyéniségekre, vagy legalább hasonlókra. Ám akik Vitray, Knézy és Gyulai nyomdokaiba léptek, az utóbbi években inkább elhagyták az MTV-t. Így egyelőre csak azzal lehetünk elégedettek, hogy mindent nyomon követhetünk. Abban meg csak bízhatunk, hogy lassacskán a riporterek többsége is felnő a feladathoz.
