A mindig kedves mosolyú és együttérzést sugárzó államtitkárra, Novák Katalinra várt a nemes feladat, hogy a kormány nevében buzizzon egy kiadósat a Budapest Pride felvonulás előtt.
Megtette, ami tőle tellett. Elegáns, visszafogott stílusban beszélt, ahogyan máskor is, semmiképpen sem fröcsögve. Hiszen az méltatlan lenne ahhoz a mélyen keresztényi felebaráti szeretethez, ami tudvalevőleg az Isten kegyelméből uralkodó miniszterelnököt is áthatja, ahogyan az általa vezetett teljes NER-konglomerátumot, Szijjártó Pétertől egészen Mészáros Lőrincig.
Novák államtitkár egy kaposvári fórumon hosszan magyarázta, hogy a jövőben is stabilan kell állni a házasság értéke mellett. A házassághoz egy férfi és egy nő szükségeltetik, a politikusoknak nem szabad megijedniük a homofóbia vádjától. Vannak ugyanis fenyegető jelek, amelyek azt mutatják, próbálják megbontani a „család szentségét”. Fennáll a veszélye, hogy miközben „egy maroknyi kisebbség jogaiért harcolnak egyesek, elfeledkezünk a többségről".
Bár az üdítőitalokat sokat reklámozzák, a vizet e nélkül is minden gyerek szereti – hasonlította a családot a tiszta vízhez az államtitkár. Ennél a pontnál elveszítettük a fonalat. Nem sikerült rájönnünk, hogy akkor most mi legyen az üdítőitalokkal. Elég csak a reklámokat betiltani? Vagy az üdítőket is?
A lényeget azonban értjük: adott egy kisebbség, amely veszélyt és fenyegetést jelent a többség számára. Ezért kell a Fidesz. Hogy jó szokása szerint megvédjen minket. Akár a külső, akár a belső ellenségtől. Legfőképpen pedig attól, amit ő maga kreált.
Időközben harmincöt ország nagykövetsége közös szolidaritási nyilatkozatot adott ki. Az aláírók között találjuk az Egyesült Államokat, Németországot, Olaszországot és például Spanyolországot. Az állásfoglalásban ilyen mondatok szerepelnek: támogatásunkról biztosítjuk a magyarországi leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer (LMBTQ) közösségeket, jogukat a békés és törvényes önkifejezésre. Vagy: az emberi jogok tiszteletben tartása – beleértve az igazságosságot, egyenlőséget, diszkriminációmentességet, szólásszabadságot, valamint ezen jogok háborítatlan gyakorlását – és a jogállamiság azok az alapok, amelyekre a demokratikus államok épülnek.
Nagyon más kijelentések ezek, mint amit Novák Katalintól hallottunk. A nyugati világnak és a magyar kormánynak most sem egy a hangja.
A Fidesz nem állította rá propagandagépezetét a melegek elleni kampányra, amitől valószínűleg nem is remélhetne olyan politikai hasznot, mint a permanens migránsozástól. Éppen csak a háttérből bátorítja a „deviancia propagálása” ellen akár erőszakkal is fellépő szélsőjobboldali szervezeteket. Keményebben fogalmazva ezt uszításnak nevezik. A módszer és a hangerő esetenként változik, de a fóbiakormányzás marad.
Azoknak, akik úgy érzik, hogy Novák Katalin a szívükből szólt, figyelmébe ajánlunk egy régi, feledésbe merült alapelvet: élni és élni hagyni. Ha a szexuális kisebbségeknek rossz, akkor egy egészséges országban a heteró többség sem érezheti jól magát.