Bár a német-osztrák határon lesz példa menekültek visszafordítására, távolról sem olyan mértékben, ahogyan ezt Horst Seehofer bajor miniszterelnök követelte.
Miután hétfőn a CDU és a CSU megállapodott egy három pontos intézkedéscsomagról a menekültpolitikát illetően, a legnagyobb kérdés az volt, mit szólnak ehhez a nagykoalíciós partner szociáldemokraták. A megállapodás ugyanis tranzitközpontok létrehozását is tartalmazta menekültek számára, miközben ezek ellen hevesen tiltakozott az SPD még 2015-ben.
A megállapodásnak köszönhetően végül – az SPD-nek köszönhetően – mégsem lesznek tranzitzónák, ehelyett úgynevezett transzfer központokat hoznak létre, amelyek nem a határon épülnek és nem zárt táborok lesznek. Ezekben 48 órán át tarthatja a rendőrség azokat, akiket ki akarnak utasítani. A Keresztényszociális Unió elnöke eredetileg azt követelte, hogy a magyarországihoz hasonló nevű, Németország felé zárt táborokba, úgynevezett tranzitzónákba lehessen elhelyezni azokat a menekülteket, akik Bajorország felől lépnének be az országba, de már egy másik országban regisztrálták őket. Ez a határellenőrzés de facto visszatérését, a schengeni vívmányok végét jelentette volna.
Az SPD csütörtökön este mindemellett azzal a feltétellel járult hozzá a megegyezéshez, hogy még ebben az évben kidolgozzon a kormány egy bevándorlási törvényt. Ebben a külföldi munkaerő beáramlását szabályoznák.
Seehofer, aki vasárnap még megpendítette a belügyminiszteri és a CSU pártelnöki tisztségéről való lemondás lehetőségét, elégedetten nyilatkozott azt követően, hogy felszállt a fehér füst. „Ez az első sortól az utolsóig olyam, amilyent az illetékes miniszter kíván” – hangoztatta. Andrea Nahles, az SPD elnöke a CSU eredeti tervére hivatkozva azt emelte ki, hogy „nem lesznek egyéni nemzeti megoldások”.
Olaf Scholz alkancellár, az SPD alighanem legbefolyásosabb politikusa sokak véleményét fejezte ki azzal, amikor reményét fejezte ki, hogy véget ér a „nyári színházi előadás” a német belpolitikában.
Seehofer elérte ugyan, hogy azokat a menekülteket, akik egy másik uniós tagországban nyújtották be menedékkérelmüket, visszafordíthassák a határon, csakhogy a megállapodás azt is tartalmazza, hogy ehhez bilaterális megállapodást kell kötni az adott uniós tagállammal. Ez szinte megoldhatatlan feladatnak ígérkezik a mostani olasz kormánnyal. Szintén meg kell állapodni a görög kabinettel. A menekültek nagy részét e két államban regisztrálták először az Európai Unió területén, s innen haladtak tovább Németország irányába. Másszóval Olaszországbak és Görögországnak még hozzá kell járulnia ahhoz, hogy visszafogadják ezeket a bevándorlókat. Szó sincs arról, hogy a német koalíciós megállapodás után tömeges eljárásokra lehessen számítani. Bajorországban például mindössze 150 olyan esetről tudnak.
Mi történik abban az esetben, ha nem sikerül megállapodni a két országgal? Ausztria ettől tart leginkább, hiszen ez esetben a menekülteket kitoloncolhatják Ausztriába, feltéve, hogy erről sikerül megállapodni az osztrák kabinettel. Ehhez képest még csütörtök délután Horst Seehofer a Sebastian Kurz osztrák kancellárral való tárgyalásait követően azt állította, hogy a „tranzitközpontokban” lévő menekülteket nem küldik Ausztriába, hanem az a cél, hogy visszaküldjék őket Olaszországba és Ausztriába. Mint látható, a német koalíciós megegyezés egyelőre többismeretlenes egyenlethez hasonlatos. Kurz akkor azt közölte, semmi olyan megoldás sem fogadnak el, amely hátrányosan érintené Ausztriát.
