Nagyon téved, aki azt hiszi, előzmények nélküli legújabbkori történelmünkben az, hogy az óvodáknak és az iskoláknak terrorellenes akciótervet kellett készíteniük. Még sokan emlékezhetnek rá, hogy az átkos időkben - a Varsói Szerződés keretében - fontos feladatot róttak a magyar hadseregre. Minthogy pedig hétpecsétes titok volt, hát mindenki tudta: ha kitört volna a harmadik világháború, le kellett volna rohannia Olaszországot. Erre természetesen komolyan készültek - bár azért némi ironikus felhanggal -, szerencsére sosem derült ki, valóban reális volt-e a feladat. (Utólag: nem.)
Ebben az összefüggésben érdemes értékelni a lapunknak nyilatkozó iskolaigazgató szavait, miszerint az akciótervhez mérhető marhaságot még nem látott. Nyilván ifjú emberről lehet szó, netán olyanról, aki egykor még tartalékos sem volt a dicső Néphadseregben. Nem így azok, akik arra kötelezték az óvodákat és iskolákat, hogy pontosan írják le, mit tennének, ha terrortámadás vagy más vészhelyzet miatt rendkívüli állapotot kellene bevezetni. A papír persze sok mindent elbír, nem is ez a lényeg. Az elkészült és múlt szombatig beküldött jelentéseket iktatják, irattárba helyezik, s talán el is felejtik.
Hanem az a veszélyes, ami az egyébként tökéletesen fölösleges aktagyártás mögött van. Hogy nem elég a sorosozás, brüsszelezés, kerítésezés. Rá kell tenni még néhány lapáttal, nehogy már valaki elfelejthesse, itt félni és rettegni kell. Mert jönnek a bevándorlók, a migránsok, az európai kultúra és a kereszténység ellenségei, össze kell tehát fogni, különben a terroristák és kapcsolt részeik elfoglalják édes hazánkat. Veszélyben a jövő nemzedéke (is), érthető, hogy az iskoláknak és az óvodáknak is készen kell állniuk az elhárításra, a harcra.
Minden új, de a Varsói Szerződés szelleme még itt lebeg felettünk.