Állítólag még a pedáns svájci hivatalok akkurátus dolgozói is „Hopp Schwyz!” kiáltásban törtek ki kedd délután. Kivételesen nem a kliensekkel, hanem a meccsel foglalkoztak. Az ügyfelek meg nem bánták. Na ja, az alpesi ország labdarúgó-válogatottja 1954 óta nem jutott a legjobb nyolc közé a világbajnokságon. (Bár nem hinném, hogy arrafelé is ugyanannyit emlegetik ötvennégyet, mint minálunk.) Az a hajdani negyeddöntő tényleg nem volt akármi: Lausanne-ban a házigazda svájciak húsz perc alatt 3:0-ra elhúztak, de a szünetben már az osztrákok vezettek 5:4-re, hogy aztán 7:5-re nyerjenek.
Várakozás ide vagy oda, a „keresztesek” továbbra sem mondhatják: nekik nyolc. Szentpéterváron 1-0-ra kikaptak a svédektől, ezzel a „magyar” selejtezőcsoport mindkét továbbjutója lelépett a vb-színről. Portugália és Svájc válogatottja egyaránt Európa-rekordot jelentő tizennégy ponttal előzte meg hazánk boldogtalan fiait, de ez nem tesz semmit, mert a nemzetközi tőzsdén a hazai mércét nem ismerik. (Már csak azért sem, mert nem létező normával képtelenség kalkulálni.) Cristiano Ronaldo és társai a kvalifikációs szakaszban 3-0-lal és 1-0-lal, Shaqiri és a többiek 3-2-vel és 5-2-vel rendezték el a magyar csapatot, a világbajnokságon azonban mindkét együttesnek be kellett érnie egy győzelemmel, két döntetlennel és egy vereséggel. Pedig Svájc válogatottját kétszer is „szépen” megsegítették a játékvezetők...
Noha Roger Federer, a tenisz futballt is kedvelő géniusza azt nyilatkozta a nyolcaddöntő előtt, hogy „a svájci válogatottnak győztes mentalitása van”, a Blick csupán azt adhatta hírül a találkozó után: „Forsberg a szívünkbe talált.”
Miként nekünk is az, hogy a magyarokkal szemben utcahossznyi előnyben lévők milyen diszkréten, minden feltűnés nélkül távoztak Oroszországból...
