Újabb egyértelmű jelzésekkel adja tudtára a hatalom mindenkinek, hogy mihez tartsa magát. Miközben újra szabályoznák - értsd: korlátoznák - a gyülekezési jogot, kártérítést kaphatnak a 2006-os kormányellenes tüntetések károsultjai. Nem kétséges, mindez beleillik a nemzeti együttműködés eddigi rendszerébe. Pártunk és kormányunk mindenről megmondja, helyes-e, vagy helytelen. Esetünkben tehát pénz jár azoknak, akik 2006. október 23-án erőszakos rendőri oszlatás áldozatai lettek. Hiszen akkor egy rossz kormány uralkodott, jól tette, aki felkelt ellene, később netán majd kitüntetést is kaphat érte.
Most viszont - immár több, mint nyolc éve - jó a kormány, amely annyira törődik összes állampolgárával, hogy még azt is megmondja, mit szabad és mit nem. Következetessége valóban példamutató. Minthogy megfelelő szabályozással sikerült kétharmados többségre szert tennie a parlamentben, az ottani ellenzékkel már nincs sok gondja. Beszélhetnek, akár akciózgathatnak, ha jól esik nekik, lényegében nem számít. Az uralmon lévők rájöttek - nem volt nehéz -, hogy az egyetlen veszély kívülről, az utcákról fenyegetheti őket. Azt kell tehát megakadályozniuk, hogy az - esetleges - elégedetlenség ott kaphasson hangot. Még a végén az emberek azt hihetik, hogy csak úgy, szabadon kifejthetik a véleményüket. Semmi szükség olyan demonstrációkra, amilyenek az utóbbi években például a netadó ellen, vagy a modern oktatás érdekében zajlottak.
Márpedig azt mindenki megérheti, hogy a közlekedés, netán a diplomaták akadályozása nem megengedhető. A magánélet és az otthon nyugalma pedig mindennél fontosabb, különösen, ha a nemzet jólétéért éjjel-nappal fáradozó politikusok lakóhelyét érintené a tiltakozás. Ma már a nagyszerű író, Tabi László sem írhatna napi aktualitásokat Ketten beszélnek címmel. Hiszen az ilyen "véleménynyilvánítás céljából tartott nyilvános összejövetel" is lehet. Tehát akár be is tiltható.
Mindebből világos, hogy a magyar nemzeti - orbáni - demokrácia újabb nagy győzelmeket arat.
