Egyetlen törvénnyel lehetetlenítené el a kormány a korrupciós ügyletek - vagy legalábbis következményeik - bemutatását, illetve fojtaná el a tüntetéseket (utóbbiról itt olvashat bővebben). A parlamentben kedden tárgyalandó expeditív jogszabály hivatalosan a magánélet védelméről szól, és lényege, hogy „a közéleti szereplőt is megilleti a magánélet védelme és az otthon nyugalma”, és csak „közéleti tevékenységével összefüggésében köteles” többet tűrni, mint az átlagember.
Ez a mondás pedig a nemzetközi (értsd: amerikai és nyugat-európai), illetve a hazai joggyakorlási elvekkel egyaránt szembe megy. Hiszen a közszereplőknek – főként, de nem kizárólag a választott politikusoknak – többet kell tűrniük, mint az átlagembernek. Ezt az Alkotmánybíróság is számos határozatban megerősítette, mondván: a közügyek szabad megvitatása olyan érdek, ami miatt adott esetben a közszereplőknek még a hamis (vagy legalábbis túlzó) állításokat is el kell viselniük.
Csakhogy a jelek szerint a kormány megelégelte a fideszes politikusok vagy a kormánypárthoz köthető személyek gazdagodásáról, utazásairól, drága ingatlan- vagy ingó vagyonukról szóló cikkeket, és kiterjesztően használja a magánélet fogalmát. A jövőben nem biztos, hogy közügy például, amikor a miniszterelnök kabinetfőnöke (és családja) helikopterrel repül egy sorozatsztár esküvőjére. (Holott a "miből telik" típusú kérdések alól eddig is kibújhatott, hiszen a képviselői vagyonbevallásokból bármit ki lehetett hagyni, elég volt például egy családtagra testálni bizonyos javakat.) És nem biztos, hogy a jogszabály hatályba lépése után közszereplő-e a kormányfő helyettese, amikor Svédországban rénszarvasra vadászik (egy, állami támogatásokkal bőben ellátott vállalkozó pénzéből).
Perelni, kártérítést vagy sérelemdíjat követelni ugyan eddig is lehetett hasonló esetekben, de a bírói és alkotmánybírósági gyakorlat alapján erősen bizonytalan volt az eljárás kimenetele. Miután elfogadták és kihirdették az új törvényt, megindulhatnak azok a perek, amelyekben „jogsértéssel előállított dolog megsemmisítését”, vagyis például a cikkek és képek törlését követelhetik, vagy épp „a jogsértéssel elért vagyoni előny” átengedését, például egy újság napi bevételét.
A javaslat a fentiek alapján egyértelműen a hazai, nem kormánypárti sajtó megregulázását szolgálja - és képtelen lesz megakadályozni a valódi zaklatást. A Facebookon közzétett tartalmakra például nehéz lesz alkalmazni, hiszen nem lesz kit beperelni. De elég az is, ha egy másik országban bejegyzett orgánum hozza a kínos eseteket. Egy korábbi nemzetközi példa: Olaszországban nem lehetett lehozni a Silvio Berlusconi korábbi miniszterelnök villájában folyó partikról készült felvételeket, de a spanyol El País gond nélkül közölhette azokat, ma is elérhetőek.
