Nincs jobb dolog a felnőttképzésnél, mondja Alvy Singer, alias Woody Allen az Annie Hallban, és milyen igaza van. Bár a neves művész nem pontosan arra gondolt, ami most, pár évtizeddel később Magyarországon történik, de most nem is ezen van a hangsúly. Hanem azon, hogy milyen mértékben tekinti sajátjának és gyakorlandónak a felnőttképzést hazánk miniszterelnöke. Ráadásul annak feljavított változatát mutatta be, amikor ő maga részesítette képzésben Patyi Andrást.
Bizonyára emlékeznek rá: amikor Orbán Viktor a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen járt, ott háromszor is emlékeztette a rektort – mintha nem is hozzá beszélne – arra, hogy a Nemzeti Választási Bizottság elnökeként megszavazta a kormányfő büntetését, amiért óvodások körében kampányolt az országgyűlési választás előtt. A rektor, aki az NVB és a Közszolgálati Egyetem mellett a Közigazgatás-tudományi Kar Közjogi Intézetének vezetője is, alig kapott levegőt, nem győzött kibújni a felelősség alól. Pedig az imént felsorolt titulusokból azt a következtetést vonhatnánk le, hogy Patyi Andrásnak igazán nincs szüksége már továbbképzésre, sőt azt hihetnénk, hogy kifejezetten túlképzett, de lám, tévedünk.
Orbánról nem állíthatjuk, hogy rövid távon gondolkodik; most is minimum 2030-ig tervez, és nyilván az sem véletlen, hogy a Patyi vezette egyetemet most éppen – Gulyás Gergelyen keresztül – maga alá kívánja rángatni. Biztos nem azért, hogy a futballstadionja mellett legyen már egy egyeteme is, ha nem is közvetlenül a felcsúti háza mellett (az egy még későbbi projekt lehet). De tegyük is félre most ezt a gondolatot, hiszen a törvényt még meg sem szavazta a T.Ház, és akár az is előfordulhat, hogy a honatyák elvetik a hivatalosan nem orbáni ötletet.
Térjünk csak vissza a felnőttképzéshez. Akkor, amikor a túlképzett Patyi megleckéztetése történt, még a választás előtt álltunk, de – vélhetjük – Orbán biztosan hitt a Fidesz sikerében. És megvolt a terve a rektorral. Illetve nem is a rektor volt az első számú cél, hanem a legfelsőbb közigazgatási bíróság létrehozása. Annak vezetésére szúrta ki magának Patyi Andrást, ismervén annak bátorságát, önállóságát, függetlenségét. Ezen tulajdonságait mind bizonyította a választási bizottság élén – gondoljunk csak a kopaszok akciójára a népszavazás ügyében -, tehát tökéletesen bizonyította alkalmasságát az új bíróság vezetésére. Egészen addig, amíg el nem vitte őt a többségi hangulat, és meg nem szavazta a miniszterelnök büntetését.
A jelek szerint Orbán nem a büntetést választotta, netán a leváltást, hiszen akkor be kellett volna látnia, hogy Patyival – a korábbi címek odaadásakor – melléfogott. Nem, Orbán tudta, hogy a kiszemelt alany alkalmas a feladatra, csak még muszáj egy kicsit fejlődnie, képeznie magát, képezni őt, hogy ilyesmi soha többé nem fordulhasson elő. A rektor reakciója pedig pontosan megmutatta: helyes volt a kormányfői logika – majdnem azt írtam, hogy elnöki, de ezzel én is megsérteném őt – : Patyi az ő embere. Soha többet nem követ el ilyen hibát. Fel tehát, a bíróság élére.
