Túlzás lenne azt állítani, hogy a berliniek mindennapjait jelentősen befolyásolná a CDU és a CSU között a menekültkrízis miatt kialakult kormányválság. A katasztrofális kiesésig legalábbis az embereket láthatóan sokkal jobban érdekelte, mi lesz a nemzeti tizeneggyel az oroszországi világbajnokságon, mintsem az, hogy egyben marad-e a koalíció. Az azonban eddig is érzékelhető volt, hogy a német fővárosban most azok is a kancellár mellé álltak, akik különben a szociáldemokratákra szokták adni a voksukat.
Persze a liberális Berlinben igencsak másként tekintenek a világra az emberek, mint a bajor székhelyen, Münchenben. Igaz, a felmérések azt mutatják, hogy a keresztényszociálisok radikális menekültpolitikája és az Angela Merkelnek a hét végéig adott ultimátum a CSU szavazóinál sem talált kedvező visszhangra. Sokaknak szúr szemet, hogy Horst Seehofer pártelnök ugyanazt a stratégiát követi, mint bármely más európai populista politikus. Önös, szűklátókörű érdekeit helyezi előtérbe, nem törődve azzal, mi lenne fontos az országnak és az Európai Uniónak. Veszélybe sodort egy olyan értékrendet, amely a teljes uniós közösséget egyben tartja.
Több mint valószínű: Angela Merkel terve nem teljesül, nem születik közös uniós megállapodás a menekültválság ügyében. Az Orbán Viktor által befolyásolt V4-ek mindent elutasítanak, amit Berlin, pontosabban Merkel javasol. Ettől függetlenül nem érdemes túlbecsülni a V4-ek erejét, egy vonzó német ajánlat esetén ezen államok azonnal egymás ellen fordulhatnak. A visegrádi helyett azonban egy másik szövetség kezd kibontakozni Horst Seehofer, Orbán Viktor, valamint Sebastian Kurz osztrák kancellár között. Ők tartják magukat a keresztény Európa védelmezőinek. Ez lehet a csirája annak a menekültellenes mozgalomnak, amelyről nemrégiben a magyar kormányfő álmodozott. Ők lehetnek azok, akik Merkel minden kezdeményezésére nemet mondanak. Vezéralakjuk azonban nem Orbán, hanem Kurz, akit Richard Grenell, az Egyesült Államok németországi nagykövete rocksztárnak nevezett. Grenell néhány hete azzal verte ki a biztosítékot a német kancellári hivatalban, hogy egy interjúban nyíltan támogatta az európai populista pártokat.
Mi történik a német kormánnyal az uniós csúcs után? Erre Berlinben sem tudják a választ, a pártvezetők álláspontja egyelőre távol van egymástól. A kompromisszum gátja, hogy Seehofer verbálisan már annyira eltávolodott Merkeltől, hogy nehéz lesz ebből a helyzetből mindenki számára megnyugtató megoldást találni. A belügyminiszter-pártelnököt ráadásul a háttérből egyre inkább "jobbra tolja" két pártbeli kollégája, Alexander Dobrindt és Markus Söder. A bajor trió célja, hogy az októberi tartományi választásig kifogják a szelet a szélsőjobboldali Alternatíva vitorlájából a radikális menekültpolitikával. A felmérések szerint azonban ezzel csak maguk alatt vágják a fát.
Közös európai megoldás aligha lesz ugyan, de Merkel talán képes lesz Seehofert és bajor barátait kordában tartani. Ellenkező esetben az EU védtelen lesz a populistákkal szemben.