Negyvenhárom évig békében nyugodott Spanyolország egyik legkegyetlenebb diktátora, Francisco Franco (1892-1975). Halála után földi maradványait az Elesettek Völgyében helyezték el, s eddig nem háborgatta senki, noha sokakat zavart, hogy a sokezer ember haláláért felelős egykori fasiszta vezető ilyen „dicső” körülmények között nyugszik.
A Madrid külvárosában található emlékhelyet még Franco álmodta meg a halála előtt, s a spanyol polgárháború „áldozatainak” emlékére emeltette. Ám az, hogy kit tekintett a diktátor áldozatnak, egy igen kényes kérdés. Bár évtizedeken át vitatott volt a bazilika és az emlékhely léte, a demokratikus átmenet után egy kormány sem mert darázsfészekbe nyúlni.
Pedro Sánchez szocialista miniszterelnök azonban kormányzása röpke három hetében már megmutatta, hogy nem a szürke, eseménytelen vezetés híve, s nem sokkal azután, hogy Valencia befogadta a régió többi országa által elutasított, több mint 600 menekültet szállító Aquarius segélyhajót, most kabinetje kezdeményezte Franco exhumálását.
Az ügyet végigvinni azonban közel sem lesz egyszerű, mivel a szocialistákat ugyan támogatja a pártok többsége, az ellenzéki Néppárt azonban hallani sem akar erről a vitáról, és ragaszkodik hozzá, hogy a szocialisták kérjenek engedélyt a katolikus egyháztól – attól az egyháztól, amely Franco egyik támasza volt –, hiszen a sír mégis csak egy bazilikában van – írja a NewsMavens.
A radikális baloldali Podemos – amely szintén támogatja a szocialistákat – egyik politikusa, Inigo Errejón azt mondta, a feladat az lenne, hogy az Elesettek Völgyét olyan hellyé alakítsák, amely valóban mindkét oldal áldozatainak emléket állít. Ez azonban szerinte addig nem lehetséges, míg a diktátor földi maradványai ott vannak. „A teszi az Elesettek Völgyét a népirtás és az elnyomás dicsőítésének színhelyévé, hogy Franco maradványai ott vannak. El tudnák ugyanezt képzelni például Berlinben? Egyértelmű, hogy a maradványokat el kell távolítani” – idézte szavait az El País spanyol napilap.
Nem az Elesettek Völgye az egyetlen ügy, amely vitát szült a történelmi emlékezetről, s feltépte azokat a sebeket, amelyek egy generáció számára nagyon is valóságosak. Kedden kezdődött az utóbbi idők egyik leginkább várt bírósági ügye: az elrabolt csecsemők pere. Az első, akinek felelnie kell a bíróság előtt, egy 85 éves orvos, aki részt vett több ezer gyermek elrablásában a Franco-érában. Az áldozatok általában baloldali ellenzéki családok újszülött gyermekei, vagy szegény, esetleg nem házasságban élő párok csecsemői, akiket a születésük után néhány órával elvettek az anyjuktól, majd pedig örökbe adtak vagy egyszerűen eladtak más, tehetős, vallásos pároknak. A hálózatban aktívan részt vettek orvosok, nővérek és papok is. A nőknek általában azt mondták, hogy a gyermekük meghalt, s azzal „nyugtatták” őket, hogy a kórház gondoskodott a holttestükről. Becslések szerint több tízezer gyermeket szakítottak el a szüleiktől az évtizedek során.
