A vádlott az 1990-es évek végén Jász-Nagykun-Szolnok megyében megvásárolt két ingatlant, amelyekben idősek otthonát üzemeltetett. 2000 körül megismerkedett a későbbi sértettel, aki befektetőként csatlakozott hozzá, közösen fejlesztették és üzemeltették az intézményeket. 2011-ben azonban a gazdasági társaságok ellen csődlejárás indult, és emiatt a két férfi között elszámolási vita indult. A vádlott szerint társa 80 millió forinttal tartozott neki, ezt azonban a sértett nem ismerte el. Kapcsolatuk megromlott, a vádlott a férfit okolta a kialakult helyzetért, többször megfenyegette, majd elhatározta, megszerzi tőle a követelt összeget.
A vádlott 2012. januárjában Szolnokra hívta a sértettet, ahol találkozójukon megjelent négy, a vádlott által beszervezett - az eljárás során ismeretlenül maradt - férfi. Az erős testalkatú elkövetők fenyegetően körbeállták a sértettet, a pénzt követelték tőle, egyikük többször meg is ütötte. Először azt próbálták elérni, hogy utalja át a vádlottnak a 80 millió forintot, majd miután meggyőződtek róla, hogy számláján nincs ennyi pénz, tartozáselismerő nyilatkozatot írattak alá vele.
A vádlott ennek ellenére nem adta fel. Egy valódinak látszó riasztó pisztollyal azzal fenyegette áldozatát, hogy lelövi. A sértett félelmében felajánlotta, hogy egy ismerősétől kölcsönt kérve még aznap átutal 10 millió forintot. A fegyvert mindvégig magánál tartó vádlottal elhajtottak az ismerőshöz, akihez a sértett egyedül ment be, ott telefonon segítséget tudott kérni, majd a vádlottal - aki azt hitte, az átutalás megtörtént - visszatértek Szolnokra, ahol már rendőrök várták őket.
Döntésével a táblabíróság helybenhagyta az első fokon eljáró Szolnoki Törvényszék ítéletét
