Félbehagyott költemények címmel jelent meg Babiczky Tibor költő-író új verseskötete, amelynek olvasása közben felvetődik a kérdés: mitől más egy befejezetlen költemény, mint egy befejezett? Egyáltalán mikor jelenthető ki egy versről, hogy elkészült? Babiczky szerint paradox módon egy félbehagyott vers is befejezett mű, ahogy az éjszaka sötétjében a csonka holdat is egésznek látjuk. A kötetben viszont nemcsak a versek, de a bennük felvillanó élethelyzetek is a maguk csonkaságában egészek. A szerző szerint amúgy is jobb, ha egy műalkotás – legyen az regény, vers vagy film – nyitva marad, vagyis a szerzőjük inkább kérdéseket tesz fel, mintsem állítást fogalmaz meg. A költészetre az előbbi még inkább igaz, hiszen a líra mindig is a titkokról szólt. Babiczky szerint épp ezért soha nem lehetett egy versben elvarrni semmilyen szálat, hisz egy költemény az emberi érzelemvilágnak olyan rejtett részét mutatja be, mely elvarrhatatlan az alkotó és a befogadó szempontjából is.
A félbehagyott versek írásakor nem állt Babiczky előtt semmilyen koncepció. – Mindig azt írtam le, ami épp az eszembe jutott. Jött egy kép, jött egy szó, egy metafora, és azokat kezdtem a tudatomba „elpakolni” – mondja. A születendő szövegek közül viszont egyiket sem fejezte be, úgy gondolta, egyszer azok még meglelik a helyüket egy versben. Fél év múltán viszont rádöbbent: egyiket se tudja befejezni. Ekkor kezdett félni attól, hogy talán már sose szállja meg az ihlet, de aztán a verstöredékeken végigtekintve feleszmélt, hogy tudat alatt már jó ideje dolgozik egy anyagon, amely tükrözi akkori élethelyzetét és látásmódját. – A versek töredékességében találtam meg a kulcsot – vallja.
A felismerést követően persze a verseken még sokat kellett dolgozni, így végül a Félbehagyott költemények mégse maradtak félbehagyva. – Azért a kész műben a képek, hangulatok rendesen le vannak csiszolva – magyarázza a szerző, aki szerint a versek a formai szempont helyett inkább tartalmilag maradtak lezáratlanok. A töredékesség amúgy a kötet egészére is jellemző: Az építőmester című indító verset követően a római sorszámokkal ellátott félbehagyott versekből feltűnő módon hiányoznak darabok, melyekről a szerző úgy gondolta, megtörnék a gondolati ívet. A félbehagyott versek ráadásul a maguk is félbemaradnak: a Közép című fejezet megtöri őket, hogy aztán újra folytatódhassanak. A kötet szerkesztője, Lapis József szerint a rendhagyó, „magszerű” szerkezet így különleges dinamikát kölcsönöz a kötet olvasásának.
A szerkesztés befejezte után Babiczky hátborzongatónak találta, hogy az egyes szövegek előre „tudósítottak” az életében később bekövetkező krízishelyzetekről: a válásáról, illetve a két nagyszülője és nevelőapja haláláról. – A 2017-es év számomra rögtön az indulásakor egy fekete lyuk lett. A tudattalattim pedig sokkal előbb érzékelte, hogy bajok várhatók – mondja a szerző, akinek idén mindent teljesen elölről kellett kezdenie.
A kötetben is felmerül a gondolat, miszerint ha az egyén elveszít egy számára fontos valakit, azzal a saját identitásának a kontúrjai is megszűnnek. – Ebben a helyzetben nemcsak azt érzékeled, hogy elvesztettél egy másik embert, hanem hogy fogalmad sincs, ki vagy te ebben az új szituációban, hol vannak a határaid – mondja Babiczky.
A Félbehagyott költemények persze a sötét hangulata ellenére is felvillantja a megmenekülés, a jobb élet reményét. A költő azonban tisztában van vele, hogy a teljes élet sosem érhető el, de elérésére törekedni kell, melyhez hozzátartozik a rossz, sötét dolgok megtapasztalása is. – A fény mindig keveredik az árnyékkal – mondja Babiczky –, akárcsak ezen a júniusi napon. Hol kisüt a nap, hol elborul, akár félórán belül.
Babiczky Tibor 1980-ban született, Junior Prima Díjas költő, író, szerkesztő. Magas tenger című regénye 2015-ben egyike volt a Margó-díj három döntős könyvének. A Félbehagyott költemények a hatodik verseskötete.
