- Az elmúlt bő évtizedben becslések szerint a magyar mezőgazdaságba ömlő mintegy 6000 milliárd forintot sem tudta hatékonyan fölhasználni a gazdák jelentős része. A régiós versenyben is lemaradóban vagyunk. Nem egy feneketlen zsákba gyömöszölne újabb ezermilliárdokat a kormány?
- Szerintem nem maradunk le, sőt. Ha csak 2010 óta vesszük figyelembe az uniós országok mezőgazdaságnak a fejlődését, Magyarország mindvégig az első háromban volt, ami a növekedés dinamikáját illeti. Ugyanakkor tény, hogy vannak olyan ágazatok, amelyekben még a ’89-’90-es szinttől is messze vagyunk, és olyanok is, ahol eddig egyetlen fejlesztésre tett kísérlet sem járt eredménnyel. Ilyen például a sertés ágazat. Az állomány 30 év alatt kevesebb mint egyharmadára zsugorodott. Tudomásul kell vennünk, hogy olyan versenytársakkal küzdünk az unión belül, amelyeknél a magyar nagyvállalkozások is legföljebb közepes cégeknek számítanának. A vágás pedig csak olyan nagyságrendben képes eredményesen működni, amiben a hazai gazdaságok többsége nem versenyképes. Ezzel szemben a baromfitenyésztés a jó együttműködésnek, a jól szervezett, fegyelmezett termékpályának köszönhetően termelési értékben és az állományt tekintve is meghaladja a rendszerváltás előtti időszakot. Az uniós támogatások valóban nagyon fontosak a gazdáknak, hiszen a jövedelmük jelentős része közösségi forrásokból származik. A hazai mezőgazdasági termelők háromnegyede az uniós támogatások nélkül nem lenne versenyképes, jó részük nem lenne életképes.
- A kormányfő nem kedveli az agrártársaságokat, a támogatási sorrendben a családi gazdaságok szerepelnek az első helyen. Ám Ön is többször beszélt arról, hogy a gazdatársadalom elöregedése és más okok miatt is folytatódik a birtokkoncentráció. Nincs itt valami ellentmondás?
- Legföljebb látszólagos. Úgy vélem, a gazdák szemléletét kell átformálni. Kis üzemméretben is lehet eredményesen termelni, ha ezek a családi gazdaságok összefognak, szövetkeznek, rendszerben integrálódva igyekeznek versenyképesek maradni. A mintának tekintett Ausztriában is sok az apró birtok. Itt gazdák összefognak és már a mérethatékonyságot kihasználva, közösen vásárolt és közösen használt gépekkel végzik a tevékenységüket. Szerintem így alakítható ki egy olyan paraszt-polgári réteg nálunk is, amelyik tulajdonosként van jelen és nem alkalmazottként dolgozik.
- A tapasztalatok azt mutatják, hogy a magyar gazdák nem szívesen állnak össze, inkább egyedül próbálkoznak. A termelési és értékesítési szövetkezete (tész) programja sem egy sikertörténet. Nyugat-Európában miért működik jól a szövetkezeti rendszer?
- Hát ott sem azért mert jobban szeretik egymást az emberek. A gazdasági érdekek és a miénktől eltérő kultúra a meghatározó. Egyébként ha visszatekintünk az időben, a magyar parasztság, az agrárium akkori szereplői ’45 előtt nagyon is példamutatóan képesek voltak az önkéntes szövetkezésre. Lásd a Hangya Szövetkezeteket. Sok európai országban másolták azt a rendszert. Méltatlanul kevés szó esik arról, hogy annak a hálózatnak saját feldolgozó üzemei, hitelszövetkezete és saját értékesítési egységei voltak. Ezekből nőttek ki az Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezetek (ÁFÉSZ) és a takarékszövetkezetek is. Ha nem is közvetlenül, de a magyar gazdák teljesítménye jelenik meg a mai bankszektorban, vagy a kiskereskedelmi hálózatokban. A kényszerű szövetkezesítés persze nem tett jót ennek az együttműködési formának. A parasztok többsége még akkor sem élte meg sikerként a téeszesítést, ha kétségtelenül voltak termelési eredményei. De az a rendszer fenntarthatatlan volt, elsősorban erkölcsi okokból. A gazdasági kényszer változtathat a rossz emlékek adta beidegződéseken. Természetesen, ahogy mindenkinek joga van csődbe vinni a gazdaságát, joga van együttműködni is. Attól tartok, nagyon sok gazda előtt ez az alternatíva rajzolódik ki: vagy megtanul közösen gondolkodni, közös célokat kitűzni és elérni azokat másokkal, vagy az egzisztenciális létéért fog küzdeni, adott esetben eredménytelenül.
- Az új agrárminiszter amikor a terveiről beszélt, a mezőgazdaságban a foglalkoztatottak létszámának bővítéséről is szólt. A koncentrálódó, egyre korszerűbb mezőgazdaságban nem kevesebb kézre lesz inkább szükség?
- Ki kell törnünk a szántóföldi növénytermesztés bűvköréből. Ott valóban a precíziós művelés alig igényel ma már emberi beavatkozást. Ráadásul az ukrán és az orosz szántóföldi növénytermesztés alapvetően fogja meghatározni a világ gabonakínálati oldalát. Több százezer hektáros kiváló minőségű földön termesztenek növényi kultúrákat. A termésátlagaik még nem érték el a miénket, de látva az elmúlt évek számait, ez csak idő kérdése. Nagyon jelentős versenytársai lesznek az EU-nak. Meg kell keresnünk azokat a megoldásokat, amelyekkel megtalálhatjuk a helyünket a világ agrárgazdaságában. Ilyen kiút lehet egyebek mellett az intenzív ágazatok, például az ipari zöldségtermesztés, vagy a vetőmag-előállítás, amely segítségével bővíthető a foglalkoztatás a mezőgazdaságban. Egyébiránt az utóbbi ágazatban a felügyeleti rendszer átalakítására is szükség lenne, hiszen a magyar agrárium komoly kitörési pontja lehet a vetőmagtermesztés. Személyes meggyőződésem, hogy ehhez élni kell a precíziós nemesítés adta előnyökkel és nagyot kellene lépnünk az öntözött területek növelésében. A Kamara ezért is tett javaslatot az öntözés kiterjesztésére: 1 millió hektárt kell öntözhetővé tenni, ennek jelenleg alig 10 százalékán folyik öntözéses gazdálkodás.
- Ehhez átlátható agrárrendszer kellene. Erre is van javaslatuk?
- Jelenleg senkinek sincs arról fogalma, hogy a magyar mezőgazdaság hogy épül fel. Az adózási szabályok miatt például a mi családi gazdaságunk hét személyből áll, miközben egy gazdasági entitás. A statisztika és az adóhatóság azonban hét egységet lát. Óriási bürokratikus nyűg ez nem csak nekünk, de a hatóságoknak is. A bank is hét embert lát jelenleg és a hitelezésben is nagy hátrány a mai állapot. Ezért is javasolta a Kamara a családi gazdaságok vállalkozássá alakításának lehetőségét. Kodifikálni kell az őstermelő fogalmát. Mára a definíció és a mögöttes tartalom elszakadt egymástól, ezt tisztázni kell. Abszurd, hogy, félmillió földhasználó van papíron Magyarországon, miközben szerintem még a százezret sem éri el ez a szám.
- Ha már a kamara szóba került, helyes, ha egy pártpolitikus országgyűlési képviselő egy köztestület vezetője? Köti a párt és a frakciófegyelem. Nehéz elképzelni, hogy a tagság érdekében ellentmondjon a kormányzatnak. Nem gondolt arra, hogy amíg ezen a poszton van, legalább felfüggessze a Fidesz tagságát?
- Egy reprezentatív közvélemény kutatást végeztünk tavaly a tagság körében és az lett az eredménye, hogy a tagság kétharmada szerint előnyös, ha az agrárkamara vezetője országgyűlési képviselő. Természetesen értem a kérdést, hogyan konfrontálódok a tagok érdekében. Szerintem az előny, ha a legmagasabb kormányzati szinten is tudok egyeztetni az ágazat kérdésiről és az ágazat véleményét nem magánszemélyként, hanem egy testület elnökeként mondhatom el, az nagyobb súlyt ad a szavaimnak. Egyébként éppen a beszélgetésünk napján adtunk ki egy közleményt, amelyben a népegészségügyi termékadó emelésére tett kormányjavaslat visszavonását kértük, mert erről velünk senki nem egyeztetett. A véleménynyilvánítás joga megillet minket, már csak a kormánnyal kötött stratégiai megállapodás miatt is.
- Ezt a jogszabályt is be lehet nyújtani egyéni képviselői indítványként is. Elfogadható megoldás ez a gyakorlat?
- Az illetékes bizottsági vitát ezzel nem lehet megspórolni, csak a társadalmi egyeztetési kötelezettséget.
- Sokan kifogásolják a kötelező kamarai tagságot. Korábban önkéntes volt a tagság, mért volt szükség kötelezővé és persze fizetőssé tenni?
- A kötelező tagság legnagyobb előnye, hogy a teljes ágazatot tudjuk képviselni, a termelőktől kezdve a feldolgozókon át a nagykereskedelemig. Ez ad súlyt a szervezetünknek. A már említett tavalyi felmérésben egyébként a kötelező tagságra is rákérdeztünk és a tagok zöme nem idegenkedik ettől a kamarai struktúrától. Természetesen mindig az elégedetlenek a hangosabbak. Az ő véleményük is fontos, hiszen a kisebbség érdekeit is képviseljük. Úgy gondolom, hogy akik az elmúlt időszakban negatív kritikát fogalmaztak meg, figyelmen kívül hagyták azokat a programokat, amelyeket megfelelő tagdíjbevételek, stabil gazdálkodás nélkül nem valósíthattunk volna meg. Ilyen például a nemrég átadott országos jégkár mérséklő rendszer. Nem véletlenül nem volt rajtunk kívül más jelentkező ennek a hálózat kiépítésre, működtetésére, mert senki más nem tudott olyan kockázatot vállalni, mint egy ekkora köztestület. Ilyen programokat nem lehet elvállalni, ha nincs egy kötelező tagsággal rendelkező szervezet. Ráadásul idén extrém gyakorisággal volt jégeső. A szomszédos országokhoz, például Ukrajnához, vagy Szlovéniához képest, ahol nem működik ilyen rendszer, a hazai jégkár kimutathatóan kisebb volt. A tagdíjak egyébként uniós összehasonlításban nem számítanak magasnak. A bevételeinkből létrehozott programok pedig a befizetések többszörösét hozzák vissza a gazdáknak.
Győrffy Balázs - A 39 éves, jogász végzettségű, 2010 óta mindhárom választási ciklusban a Fidesz színeiben országgyűlési képviselői mandátumot szerzett agrárkamarai elnök a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal veszprémi kirendeltségének munkatársaként kezdte karrierjét. 2006-2014 között szülőfaluja, Nemesgörzsöny polgármestere volt. 2007 óta a Veszprém Megyei Gazdakörök Szövetségének elnöke, 2009-től a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének alelnöke. 2013-tól tölti be a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöki tisztét, amelyre 2017-ben 5 évre újraválasztották. Mindemellett gyakorló gazdálkodó, családi gazdaságában szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozik. Nős, egy gyermek édesapja.
