A kaméleonokat is megszégyenítő színeváltozások, az alig követhető köpönyegforgatások szinte már valóságos védjegyévé váltak örökös miniszterelnökünknek. Dicstelen hírnév ez, s egyben ijesztő is; kiváltképp akkor, amikor ebben a tragikomédiában az ország sorsával játszik. Márpedig most ez történik. A kereszténydemokrácia-építés leple alatt permanens Alaptörvény módosításba kezdett, amelynek első baljós jeleit már láthatjuk (a „keresztény kultúra védelme”, a „hajléktalanság betiltása”), s amely – mint azt Orbán Viktor belengette – akár 1-2 évig is (!) eltarthat. „Köpönyeges” emberünk már 2006. március 15. előestéjén tudatta: „Számunkra a köztársaság egy üres szó, az csak egy ruha, valójában a nemzet a test, azon a köztársaság a ruha…” Azaz sejteni engedte: ha módja és lehetősége lesz rá, akár levetkőztetheti a nemzetet. A lehetőség sajnos elérkezett… Az ország nevéből már kiirtotta a köztársaság szót, s ha a ruha is lekerül, s ez az Alaptörvénybe bekerül, annak rendkívül súlyos megfázás – mondhatni „ráfázás” – lehet a következménye. Ennél már csak az lenne (lesz?) rosszabb, ha a jól szellőző, a kemény fagytól és nagy hőségtől egyaránt védő, komfortos köztársaság-viselet helyett olyan csuklyás, kényszerzubbonyszerű valamit erőltetnek a szerencsétlen nemzet testére, amelyben mozogni, levegőzni, de még őszinte véleményt mondani sem lehetne szabadon. Szerencsére egyelőre a gondolkodást még nem lehetséges betiltani, és azt az Alaptörvénybe iktatni. Tehát gondolkodni kellene! Elgondolkodni! És dönteni…
