Bille Gergő családjában nincsenek muzsikusok, de szülei pártolták, hogy zeneiskolába járjon. A gimnáziumi évek közepén ébredt rá, hogy komolyabban szeretne zenével foglalkozni; két év klasszikus trombita után nyergelt át a jazzre, s végül elvégezte a Zeneakadémiát. Mesterei között Bera Zsoltot, Winkler Balázst, Subicz Gábort és Hámori Jánost említi – mindannyiuktól sokat tanult.
„A BG5 a Zeneakadémia falai között jött létre. Ebben a felállásban muzsikáltunk a zenekari gyakorlat óra keretében, s mivel a kvintettet kreatív és nyitott személyiségek alkotják, érdemesnek láttuk, hogy a diploma után is együtt maradjunk” – mondja a trombitán és szárnykürtön játszó zenekarvezető. A zenekart még egy fúvós (Almássy Márton tenorszaxofonos), a Miskolczi Márk (bőgő) és Szabó Sipos Ágoston (dob) alkotta ritmus-szekció, valamint Bécsy Bence alkotja, aki Gergő szerint „az ország egyik legjobb gitárosa, s idővel talán majd ő is elhiszi magáról”. A fiatal zenekar első díjat nyert a 2016-os Müpa Jazz Showcase tehetségbörzén, ami számos hazai fellépést hozott magával. Jól szerepeltek a Get Closer Jazzfesztiválon, amelynek eredményeképpen Richard Bona előtt léphettek fel a MOMKultban. Megfordultak a Sziget Fesztivál jazz-színpadán is. „Jelentős mérföldkőnek tekintem zeneakadémiai koncertünket, ahol Borbély Mihály volt a vendégünk, és hatalmas élmény volt vele játszani.” – mondja Gergő. A kvintett saját szerzeményekkel lép színpadra, amelyeket stilárisan lehetetlen besorolni. Az amerikai mainstream éppúgy hat rájuk, mint az avantgárd vagy a modernebb groove-os irányzatok: a funk, a hip-hop, a drum and bass.
Néhány hete a Népszavában Gyémánt Bálint gitáros optimistán nyilatkozott a fiatal magyar jazz-zenészek helyzetéről. Azzal érvelt, hogy a rengeteg tehetséges muzsikusunk van, akik ma már méltó körülmények között – Müpában, a Zeneakadémián, a BMC-ben vagy a Budapest Jazz Clubban – mutathatják meg tudásukat, ezért meg kell becsülni a hazai lehetőségeket. Bille Gergő nem ennyire optimista. A felsorolt színtereken évente csak 1-2 fellépési lehetőség adódik, az egisztenciális helyzet nagyon bizonytalan, rengeteget kell dolgozni, játszani a jobb megélhetésért. A tisztán kulturális szempontokat gyakran gazdasági érdekek írják felül, hiányzik egy jól működő szakszervezet, s ezért a műfaj bizonyos szempontból még mindig „lélegeztetőgépen van” Magyarországon – véli Bille Gergő.
Zenekara mellett Bille Gergőt vonzza a komponálás és a tanítás is. „Közhelyesen hangzik, de szerintem majdnem minden jazz-zenésznek fontos a zeneszerzés, mint egyfajta önmegvalósítás. Nem hittem volna, hogy egyszer majd szeretek tanítani – nagy kihívás inspirálónak lenni. Főképp felnőttek járnak hozzám” – mondja. A BG5 mellett még számos zenekarban játszik: „Group’n’Swing, Ruby Harlem, Gras&Fyah Rebels, Guca Partizans, Junk” – sorolja az állandó csapatokat. Rendszeres kisegítőként hívják a Budapest Jazz Orchestrába, a PASO-ba, olykor a Modern Art Orchestrában is zenél, valamint különböző session-projektekben, ahol éppen szükség van trombitásra. „Szeretek sok helyen játszani, mert a műfaji sokszínűség feltölt, a sok próba, készülés pedig nem enged ellustulni” – mondja.
