Az Orbán-rendszer csak nem akar felhagyni azzal a szándékával, hogy az ítélkezést saját arcképükre formálják. Ezen cél érdekében a legkisebb szégyen nélkül, minden létező eszközt és módszert bevetnek. Lefejezték a bírói kart, új törvényeket alkottak, az igazságügyi reformjukkal súlyosan alkotmányellenes módon és nemzetközi jogokat is sértőn, durván sérült az ítélkezés függetlensége. És még ez sem volt elég. Még ennél is jobban akarnak kormányzati szinten befolyást szerezni a számukra fontos bírósági ügyekben. Mindezeket megkoronázza, hogy a kormány alkotmánymódosítással akarja rákényszeríteni a bíróságokat, hogy a kormányzati akaratot érvényesítsék az ítélkezés során. Az egykori alkotmánybíró, Trócsányi miniszter, szembemenve a szakmaisággal, ezt félreérthetetlenül világossá tette. Ami azt jelenti, hogy a bírósági ítéletek nem a jogon alapulnának, hanem a jelenlegi hatalom aktuálpolitikai ideológiáján.
Az Igazságszolgáltatási Tanácsok Európai Hálózata mindezt nem is tudta szó nélkül hagyni: szerintük a bírósági rendszer változtatásai Magyarországon fenyegetik az igazságszolgáltatás függetlenségét, és ennek a járványnak a terjedése alááshatja a demokráciát az Európai Unióban. Ezek a gondolatok nagyon ismerősek lehetnek, mert visszaköszönnek a múltból. Nem is akárkitől. Van nekünk egy Áder Jánosunk, aki most államelnökként székel. Minden szava aranyat ér ma is, amit 2003. november 17-én, az Országgyűlésben mondott el, még Fidesz frakcióvezetőként:
„A hét elején felhívással fordult Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke a köztársasági elnökhöz, a kormányhoz és az Országgyűléshez, azt kérve: ítéljék el a bírák alkotmányos jogait sértő megnyilatkozásokat.
Az elmúlt időszak jelenségeinek burkolt célja lehet a bírák megfélemlítése és az ítélkezési gyakorlat befolyásolása. A közelmúltban többször is előfordult, hogy politikai, közéleti személyiségek a bíróságok döntéseit bírálták, elvárásokat fogalmaztak meg konkrét ügyben - áll a Legfelsőbb Bíróság elnökének nyilatkozatában. Lássuk, mi történt ezután! Az Országgyűlés elnökének zagyvaságai, a miniszterelnök kétértelmű mondatai, az igazságügy-miniszter mellébeszélései mellett csak a köztársasági elnök szavai egyértelműek és világosak - hadd idézzem ezeket! A konkrét bírósági eljárásokkal kapcsolatos véleménynyilvánítás vagy akár az ítélkezés általános irányának nyilvános kritikája a közhatalmat gyakorló személyek részéről veszélyeztetheti a bíróságok alkotmányban garantált függetlenségét és így az államszervezet demokratikus működését.
A félreértések elkerülése végett - és lassan mondom, hogy mindenki megértse: A Fidesz nevében a bíróságok függetlensége érdekében emelem fel a szavamat.
Volt idő, amikor a mai kormánypártok is fontos értéknek tekintették a bírói függetlenséget. Idézzük a Charta alapító okiratát: demokrácia akkor lesz, ha a mindenkori hatalmi politikai erők tartózkodnak a független bírói hatalom befolyásolásától.
Volt, amikor a mai igazságügy-miniszter is a bíróságok függetlensége mellett érvelt. Hadd idézzek két mondatot: ,A kormány tagjainak és az igazságügy-miniszternek tartózkodniuk kell a bírósági döntések minősítésétől, az üzenetektől. De ha a politikusok véleményeznek bizonyos nyomozásokat, bírói ítéleteket, az állampolgárok előbb csak értetlenül kapkodják a fejüket, aztán megrendül az autonóm igazságszolgáltatásba vetett hitük.'
Szeretném lassan mondani, hogy minden szocialista és szabad demokrata megértse: el a kezekkel a független intézményektől, el a kezekkel a független magyar bíróságtól!"
Ugyanez az Áder János most csöndben van. Egykori elődje szavai anno etalonként jelentettek számára hivatkozási alapot. És most? A köztársasági elnök egyik alkotmányos kötelezettsége azóta is, hogy őrködjön az államszervezet demokratikus működése felett. Úgy látszik, ami ellen 15 évvel ezelőtt frakcióvezetőként felemelte a szavát, ugyanazért ma már nem érzi, hogy köztársasági elnöki minőségében fellépjen.
