Nem szokványos az életútja Alireza Beiranvandnak, az irániak első számú kapusának. A hálóőr egy juhpásztor családban nőtt fel, legidősebb gyermekként hamar be kellett neki is kapcsolódni a jószág őrzésébe. Ha elfogyott a zöld terület, a család tovább vándorolt, a Beiranvand gyermekkora nagy részét sátrakban, összkomfort nélkül töltötte. Szabad idejében focizott, de ezt csak titokban tehette, mert édesapja szerint a futball nem komoly munka.
Amikor tizenkét éves volt, a család Szarabiasz városában élt, Beiranvand a helyi futballcsapathoz járt edzésre, ahol csatárt játszott. Az egyik edzésen a kapus megsérült, Beiranvand beállt a kapuba, és bravúros védése után más poszt már nem érdekelte. Édesapja továbbra sem nézte jó szemmel fia szenvedélyét, aki arra sem kapott otthon pénzt, hogy kesztyűt vegyen magának, ezért csupasz kézzel védett.
Az ifjú kapuvédő tizenhárom éves korában megszökött otthonról, Teheránba ment, a buszon találkozott egy edzővel, aki felajánlotta, odaveszi a csapatához, de Beiranvand nem tudta kifizetni a havi tagdíjat. Autómosással, cipőpucolással keresett annyi pénzt, hogy legyen mit ennie, éjszakánként a szabad ég alatt aludt. Egyik éjjel az utcán találkozott egy üzletemberrel, aki felajánlotta, nála alhat a fiatal Beiranvand. Támogatója segített neki abban is, hogy ingyen edzzen abban a klubban, amelynek edzőjével együtt buszozott Teheránba.
Beiranvand elkezdett egy autómosóban dolgozni, ahova Ali Daei, Irán futball-legendája is bevitte az autóját. Kollégái bíztatták, beszéljen a korábbi Bayern München-sztárral, biztos tud neki segíteni, de Beiranvand azt mondta, egyedül szeretné megvalósítani álmait.
Az autómosóban találkozott a Naft e-Teherán edzőjével is, aki rávette, menjen át ehhez az együtteshez. A klubházban lakott, ám egy idő után szóltak neki, nem alhat ott tovább. Éjjel-nappal nyitva tartó pizzériában kezdett el dolgozni, ahol megengedték, hogy éjjel a raktárban aludjon. Innen akkor kellett elmennie, amikor egy alkalommal az edzője tért be az üzletbe, Beiranvand nem akarta, hogy kiderüljön, itt dolgozik. Mivel nem akart kimenni a pultba kiszolgálni a trénerért, elküldték.
Utcaseprő lett, parkokat takarított, ismét az utcán aludt. Csapatától elküldték, amikor megsérült, mert engedély nélkül máshol is edzett, és itt történt a sérülés. Később a Naft e-Teherán U23-as csapatának edzője szólt neki, hogy szüksége lenne rá a kapuban. Ekkor kezdődött el Beiranvand igazi pályafutása.
Kiváló teljesítményének köszönhetően bekerült az iráni U23-as válogatottba, majd első számú kapusa lett a Naft e-Teherán felnőtt együttesének is. A nemzetközi sajtó 2015-ben figyelt fel rá, amikor 70 méteres kidobással adott gólpasszt egy bajnokin, az erről készült videó bejárta a világot. Kivételes képességét a Dal Paran nevű játéknak köszönheti, aminek lényege, ki tudja a legmesszebbre eldobni a kavicsot, és azzal eltalálni a távoli célt. Beiranvand a birkák őrzése közben ezzel a játékkal szórakoztatta magát.
A 25 éves kapuvédő 2015-ben mutatkozott be az iráni felnőtt válogatottban, döntő érdemei voltak abban, hogy hazája ott lehet az oroszországi vb-n, ahogy a több mint egy éve tartó iráni veretlenségi sorozatban is.
Forrás: The Guardian
