„Gyurcsányozni” márpedig kell, hisz a Demokratikus Koalíció a 2010 előtti idők visszahozatalára szerveződött, míg az LMP épp a Gyurcsány-Bajnai-kormányok politikájának ellenében jött létre – tette világossá szocialista-vörös ingben Ungár Péter a budapesti MSZP taksonyi szabadegyetemén, hogy a Lehet Más a Politika sosem sem lesz kedves a DK-val. Az MSZP esetében nem ennyire tüskés az LMP álláspontja, viszonyukat az határozza meg, hogy kik vezetik éppen a szocialistákat. Összeborulásra azonban kár lenne számítani – már csak azért is, mert ezt diktálja a politikai pragmatizmus.
Ungár szerint pártjának hiba lenne a baloldali-liberális konszenzus részese lenni. Ugyanis ebben az esetben az LMP is a jelenlegi balos ellenzéki tortát kényszerülne tovább szeletelni. Következésképpen az LMP-nek a budapesti és a dunántúl konzervatív szavazók megnyerésére kell koncentrálnia. Ungár nem teljesen biztos benne, hogy ez sikerül, de szerinte nincs más út pártja előtt. Ez az eszmei-gyakorlati különbség nem jelenti azt, hogy az LMP ne tekintené legitimnek a balpártok politikai törekvéseit, és ne tartana lehetségesnek különböző együttműködési formákat az önkormányzati választásokon.
Túl udvariasak vagyunk egymással, végre ki kell mondani, hogy a különböző pártoknak mások az érdekei, de köti őket az együttműködési kényszer – riposztozott Hiller István. Az Országgyűlés szocialista alelnöke szerint mondjon bárki bármit, a jelenlegi ellenzéki szavazóbázison kívülről senki nem hoz támogatókat: az LMP és a DK egyaránt az MSZP bázisán próbál erősödni. Úgyhogy ideje lenne véget vetni a vetélkedésnek, hogy ki a nagyobb és ki a kisebb, mert egyetlen pártból sem lett gigász – és ez igaz, a listán 12 százalékot elért MSZP-re is. Úgyhogy az együttműködés a jövőben ne a választókerületek felosztását jelentse, hanem olyan közös program kidolgozását, amivel a ciklus felénél ki lehet állítani egy árnyékkormányt. Az első együttműködési pont, az EP-választás Hiller szerint sokkal fontosabb, mint bárki gondolná – ugyanis a hatalom minden eddiginél durvább szimbolikus kampányra készül. A választás eredménye (a győzteshez húzás elve) pedig drámaian befolyásolhatja a 2022-es eredményt.
Karácsony Gergely sem vitatta, hogy önkormányzati bázis nélkül nem lehet helyi ügyeket és közösségeket építeni, tehát egy helyhatósági választási kudarc után az ellenzéknek nem lesz több esélye kormányt váltani, mint 2018-ban, amikor „nem hogy nem nyertük meg a versenyt, de ki se jöttünk az öltözőből”. Ennek ellenére a Párbeszéd politikusa szerint nem kell feltétlenül összefogni az EP-választáson, talán ez a legjobb alkalom arra, hogy minden párt felmutassa programját és egyértelművé tegye, miben más, mint a többiek. (Megjegyzendő: Karácsony komoly hibának tartja, hogy az ellenzék a Európai Néppártot kvázi szövetségeseként kezeli és nem támadja, miközben a konzervatív pártcsalád irányítója a német nagytőke, amely kimondottan jóban van a magyar miniszterelnökkel.) Az EP-választás után fel lehet oldani a Hiller által említett „érdek kontra együttműködés” ellentétet, mégpedig az előválasztással. Az ugyanis megmutatná, kinek mekkora a támogatottsága (ez a versengés rész), illetve miért kell engedni egyes formációknak az elveikből (ez lenne a kompromisszum).
A félévenként megrendezendő, hagyományteremtő taksonyi szabadegyetem házigazdája, Molnár Zsolt előre szólt, hogy nem dörzsöl sót a múlt sebeibe. Az MSZP budapesti elnöke inkább pártja eszmeiségére koncentrált. A Hiller által a „se nem horthyzmusnak, se nem kádárizmusnak hanem újfeudalizmusnak” minősített Orbán-rezsim gondolatvilágával a hornizmust állította szembe. Szerinte a baloldal akkor találhat magára, ha ismét visszatér a kisember képviseletéhez, akit elhelyez térben és időben – azaz nemzeten belül határozza meg, és egyfajta patrióta büszkeséget ad neki. Miközben, fejtegette, a patriotizmus nem bezárkózó nacionalizmust, hanem büszke európaiságot jelent – magyarként.
