Kölnbe a svájci határról távirat érkezett, amely szerint a Berner Tagwacht azokkal a rosszindulatú hírekkel foglalkozik, hogy Ausztria-Magyarország e pillanatban mit akar és mit tud, illetve mit nem tud és miért nem akar. Ennek kapcsán a félhivatalos „Kölnische Zeitung" ezeket jegyzi meg:
Abban a helyzetben vagyunk, hogy ezeket a föltevéseket tarthatatlanoknak jelentsük ki. Ausztria-Magyarország tudvalevően egész haderejét Hindenburg főparancsnoksága alá helyezte. A központi hatalmaknál minden katonai operációban egyazon akarat él. Ami Franciaországban vagy Bulgáriában történik, vagy ami Oroszországban nem történik, azt mind jól megfontolták és mind egyetlen terv szolgálatában áll. Ha Ausztria és Magyarország hadereje még mindig csak szemléli az eseményeket és hagyja, hogy olasz hadosztályokat Franciaországba vigyenek, akkor ez csak azt bizonyítja, hogy Hindenburg ezeknek az olasz segítőcsapatoknak éppen oly kevéssé tulajdonít a végső győzelem szempontjából döntő jelentőseget, mint az amerikaiaknak.
Sokkal fontosabb a döntés szempontjából az, hogy az osztrák-magyar hadsereg érintetlenül rendelkezésre álljon arra az időpontra, amikor a szövetséges központi hatalmak egész erejét latba kell vetni. Az osztrák-magyar hadsereg rezerváltsága azt bizonyítja, hogy a franciaországi három nagy offenzíva csak előfutárjai sokkal nagyobb eseményeknek, amelyeknél a habsburgi monarchia nem fog hiányozni.
Népszava 1918. június 13.
