Hálás dolog a mesés Keletről írni: ott már lenyugodott a nap, és minden lezajlott, amikor nálunk még ebédszünet sincs – a lapzártát lekésni tehát lehetetlen.
Mégis hálátlan dolog a mesés Keletről írni: a rejtélyes mosollyal szabadjára eresztett szóvirágzuhatagból sokkal nehezebb kihámozni a lényeget, mint egy sótlan norvég NATO-főtitkár tömör sajtótájékoztatójából. Különösen akkor, ha a nyugati partner keletibb a keletinél, és ha minden állítását komolyan vennénk, akkor hátradőlhetnénk a karosszékben: Donald Trump és Kim Dzsong Un megváltotta a világot. Ha nem is a bűneitől, a Koreai-félsziget nukleáris veszélyeztetettségétől mindenképp.
A helyszínen nyüzsgő média – háromezer különtudósító, ilyet még nem látott Szingapúr – nem elégedhetett meg a négypontos közös közlemény ismertetésével, ilyenkor kötelező penzum a „human touch”, a történet emberközelbe hozatala. Találj valami emberit – utasítja a főszerkesztő a helyszínre küldött emberét, és aki keres, az talál.
Olvasom tehát, hogy ebéd után a két vezető rövid együttes sétát tett. Trump megmutatta Kimnek egyik járművét, egy Cadillac típusút, amelyet Vadállatnak becéznek. Az amerikai elnök egyik testőre kinyitotta az autó ajtaját, Kim pedig megnézte azt belülről.
Eddig a „human touch”.
Mi lehet az epizód üzenete? Mert azok, akik a legapróbb részletekig kidolgozzák ezeket az emberszabásúnak szánt minijeleneteket, a tárgyalások „mentén” zajló áltörténéseket, mindig üzenetekben gondolkodnak.
Kim Dzsong Un tehát, aki korábban véres kezű diktátor, robbantómester és rakétamegszállott volt, illetve újabban a hazáját szenvedélyesen szerető, nagyon intelligens ember – mindkét minősítés amerikai, igaz, az első a médiából, a második az elnök legfrissebb gyöngyszemei közül való -, szóval Kim bepillantást nyer az amerikai álom ikonikus kellős közepébe, egy luxus Cadillac belsejébe. Nyilván elkápráztatja, amit lát, azért mutatták meg neki. „Neve is van?” - kérdezi a kis vezér, aki időnként szeret valószínűtlenül széles szárú fekete nadrágban pompázni, felnyírt hajviselete pedig a legjobb európai fodrászszalonokat is megszégyeníti.
„Hogyne, Vadállatnak becézem” - válaszol Trump, és a testőr halkan visszacsukja a Cadillac ajtaját.
A vadállat szóról vajon beugrik-e Kimnek, hogy néhány évvel ezelőtt egy hongkongi lap azt kürtölte róla világgá, kiéheztetett vérebekkel tépette szét nagybátyját, aki pártütésben találtatott bűnösnek? A hír álhírnek – Trump kedvenc szavával: fake newsnak – bizonyult, a nagybácsival sortűz végzett, annak rendje és módja szerint.
Valljuk be, a világnak gőze sincs, mi zajlik a háttérben. Csak a nagyon bennfentesek érthetik, hogy az eddig buzgón folytatott atomrobbantások és rakétakísérletek mitől adták át egycsapásra a helyüket az ünnepélyes fogadkozásoknak, hogy új, boldog békekorszak veszi kezdetét. De hamar ki fog derülni, valóban elindul-e egy új folyamat a Távol-Keleten. Ha igen, annak örülni kell majd, de akkor Európának azt is érdemes tudatosítania magában, hogy a globális porondon szélárnyékba került.