FOTÓ: AFP/LAURIN SCHMID/SOS MEDITERRANEE/DPA
Valószínűleg a tervezett határidőig, június végéig sem tudnak megállapodásra jutni a tagállamok a sokat emlegetett dublini reformról. Ez derült ki a huszonnyolc belügyminiszter keddi luxembourgi tanácskozása után. A hatályos rendelet — az úgynevezett Dublin III — módosítása elengedhetetlen feltétele az EU közös menekültpolitikájának. Az összesen hét jogszabályi javaslatból álló csomag részeként, az új dublini előírások arról rendelkeznének, hogy mely tagállam legyen felelős egy-egy nemzetközi védelemért folyamodó menedékkérő ügyének az elbírálásáért.
Az Európai Bizottság két éve terjesztette elő a dublini reformra vonatkozó javaslatát. Ebben kezdeményezte, hogy az EU területén tartózkodó és nemzetközi védelemre jogosult személyeket kvóta alapján osszák szét a tagállamok között, ha a külső határokat védő frontországok a teherbíró-képességüket jóval meghaladó menekültáradattal szembesülnek. Ezzel szemben a jelenlegi dublini szabályozás — amely a menekültválság éveiben csődöt mondott, és azóta is halódik — kizárólag az érkezés országára testálja a menedékkérelem elbírálásának a feladatát.
Az Európai Parlament tavaly novemberben nagy többséggel fogadta el a bizottsági indítvánnyal nagyjából egyetértő véleményét. A kormányok képviselőiből álló Miniszteri Tanács azonban mindmostanáig képtelen volt közös nevezőre jutni a rendelet módosításáról. Bulgária immár az ötödik soros EU-elnök, amelyik nem tudta kikovácsolni a kompromisszumot.
Tavaly októberi ülésükön az EU állam- és kormányfői az idén júliusig adtak haladékot a minisztereiknek a megegyezésre. Ez azonban több tagország makacs ellenállása miatt nem sikerült. Közéjük tartozik Magyarország is, amely kezdetektől fogva ellenzi a menedékkérők kötelező betelepítését, ami — enyhébb vagy erőteljesebb formában — minden eddigi soros elnökségi előterjesztésben szerepelt. Több kormány is elégedetlen volt az eddigi indítványokkal, de az ellentábor zászlóvivője kétségtelenül a budapesti.
FOTÓ: AFP/GABRIELE MARICCHIOLO/NURPHOTO
A 2015-ös menekülthullám idején Orbán Viktor miniszterelnök még megengedőbb hangot használt, amikor azt fejtegette, hogy a nemzetközi védelemre szoruló személyek szétosztásáról majd akkor lehet beszélni, ha az Európai Unió külső határait sikerül megfelelőképpen megerősíteni. A kormányfő globális kvótákat is emlegetett, amelyekről az ENSZ-ben kellene megegyezniük a tagállamoknak. Mára mindez elfelejtődött: a menedékkérők EU-n belüli kötelező áthelyezését vagy EU-n kívüli országokból történő áttelepítését minden körülmények között elutasítja Magyarország, amely Brüsszelben gyakran hivatkozik a nemzeti konzultáción kapott felhatalmazására.
Most Donald Tuskon, az állam- és kormányfői fórum elnökén a sor, hogy megpróbáljon közös álláspontot kicsikarni a június végén esedékes brüsszeli csúcson. Úgy tudjuk, hogy a politikus hamarosan intenzív tárgyalásokat kezd a tagállamok vezetőivel, hogy felmérje a megállapodás esélyét. Megfigyelők nem sok esélyt adnak neki, minthogy a szolidaritást — értsd: a menekültek szétosztását — sürgető, és azt elutasító államok álláspontja között nagyobb a távolság, mint a Földközi-tenger észak-afrikai és európai partjai között.
Többen hajlanának rá, hogy egyhangúság helyett, többségi szavazással támasszák fel a dublini reformot. Ezt szorgalmazza az európai parlamenti jelentés szerzője, a svéd liberális Cecilia Wikström, aki a múlt héten azt mondta lapunknak, hogy Orbán Viktorral képtelenség lesz konszenzusra jutni a javaslatról. Szerinte az EU-szerződés megengedi a minősített többségi szavazást a menekülpolitika területén, és élni kellene a lehetőséggel. De a belügyminiszterek keddi tanácskozásán kiderült, hogy az asztalon fekvő utolsó elnökségi javaslat még többségi támogatást sem élvez. Magyar tárgyalók pedig többször kifejtették, hogy a Görögországban és Olaszországban rekedt menedékkérők kötelező elosztásáról rendelkező 2015-ös tanácsi határozat kudarcát követően nem kellene erőltetni a módszert. A 28 belügyminiszter akkor négy ellenszavazat mellett fogadta el a jogszabályt, amit utóbb Magyarország és Szlovákia megtámadott az Európai Bíróságon.
De nem csak a migránskvótákkal van problémájuk a magyaroknak. A legális bevándorlást is elutasítják, ami a többség véleménye szerint megoldást jelenthet a kontinens demográfiai és gazdasági problémáira. “Mi ezt nem így gondoljuk” — fejtette ki májusban Brüsszelben Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, amikor azt próbálta megindokolni, hogy Magyarország — egyedüli uniós államként — miért gátolja az EU és az afrikai, karibi és csendes-óceáni térség országaival kötött megállapodás megújításáról szóló tárgyalások megkezdését. Szijjártó szerint elfogadhatatlan, hogy az EU bátorítsa a régióból érkező bevándorlást, ami következményekkel jár minden tagállamra, ha akarják, ha nem. Értesüléseink szerint a bolgár EU-elnökség nemrégiben új szövegváltozatot tett le az asztalra, ami valamelyest figyelembe veszi a magyar fenntartásokat is. Erről egyelőre technikai szinten folynak a tárgyalások a 28 ország között. Augusztusig van idő a megállapodásra.
FOTÓ: AFP/LOUISA GOULIAMAKI
A magyar diplomácia nem rest minden olyan közösségi nyilatkozatot, álláspontot és tárgyalási mandátumot megvétózni, ami nem tükrözi az Orbán-kormány véleményét. Ebbéli igyekezetében próbálja összemosni a legális és illegális migrációt: miközben valamennyi EU-ország elutasítja az ellenőrizetlen bevándorlást, a magyarok úgy tesznek és nyilatkoznak, mintha csak ők elleneznék következetesen. Ugyanakkor egy sor, Orbán Viktor által is aláírt uniós dokumentum — például a 2015-ben elfogadott La Valetta-i akcióterv — azt tartalmazza, hogy ösztönözni kell a migrációnak és a mobilitásnak az európai és afrikai országok közötti jogszerű csatornáit. A cél az, hogy erősödjön a párbeszéd és az együttműködés a kibocsátó és tranzit országokkal a menekülthullám jobb kezelése érdekében. Ennek tesz keresztbe a magyar vétó.
Szijjártó Péter a múlt hónapban külön is tárgyalt Federica Mogherinivel, az EU külpolitikai főképviselőjével, és megkérte, hogy a közös álláspontok szövegezése során vegye figyelembe a magyar különvéleményt, miszerint például az illegális bevándorlás biztonsági kockázatokat rejt.
Mivel külpolitikai döntéseket csak egyhangúan hozhatnak a huszonnyolcak, egyetlen tagország ellenszavazata elég ahhoz, hogy egy-egy javaslat elhaljon. Már többen — köztük Jean-Claude Juncker bizottsági elnök — felvetették, hogy ezen a területen is át kéne térni a minősített többségi határozathozatalra. Az EU végrehajtó testülete szeptemberben hozakodik elő az erre vonatkozó javaslatával. A felvetéseket a magyarok immár folyamatos “akadékoskodása” is motiválja. Közép-európai diplomaták ugyanakkor úgy vélik, hogy az ötlet jogi akadályokba ütközhet.
Mint emlékezetes, idén márciusban a budapesti ellenkezés miatt nem hangozhatott el az EU közös álláspontja az ENSZ migrációs csomagjáról szóló vitában a világszervezetben. A magyar álláspont szerint a szöveg kedvező színben tüntette fel a bevándorlást, és ez már elég volt a vétóhoz. Később a magyar diplomácia — szintén egyedüli EU-tagállamként — nem csatlakozott az afrikai országokkal aláírt együttműködési nyilatkozathoz, mert azt “rendkívül migrációbarátnak” tartotta. Ahelyett, hogy a bevándorlás megállítását tűzné ki célul, annak bátorítását tartalmazza — szólt az indoklás.
Sajtóhírek szerint a magyar vétó felingerelte a többi tagállam vezető diplomatáit. Többen azt mondták, hogy ha Magyarország így viselkedik, akkor ne számítson az EU egységes kiállására, amikor Ukrajnával vitázik a magyar kisebbséget (is) diszkrimináló oktatási törvényről. “Magyarország rendesen fogyasztja a szolidaritást” — ismerte el egy tanácsi forrás arra utalva, hogy egyelőre nincs jele annak, hogy a partnerek kihátrálnának a Kijevvel tárgyaló magyar diplomácia mögül.
