Sokan panaszkodnak arra, hogy 24 órába nem tudják belesűríteni az életüket. Mások viszont legszívesebben átaludnák az egész napot. Az előbbiek számára jó hír, hogy napjaink hossza folyamatosan növekszik. Aki attól tartana, hogy ez esetben a munkaidő is egyenes arányban emelkedik majd, annak mindenképpen jó hír, hogy évente a másodperc 75 ezred részével tart tovább egy napunk, így túlzottan sokat nem érzékelünk a jelenségből.
Tudósok számításai szerint a napok hosszabbodása távolról sem új keletű folyamat. Körülbelül egymilliárd évvel ezelőtt bolygónkon egy nap öt és negyed órával tartott kevesebb ideig. Szakértők ennek kiszámításához a csillagászat elméletét ötvözték régi sziklákból nyert adatokkal. Ebből jutottak arra a következtetésre, hogy 1,4 milliárd évvel ezelőtt egy nap 18 óra 41 percig tartott.
Kutatások alapján a földtörténet első, prekambriumi ideje óta (ezt 4700-542 millió évvel ezelőttre teszik) nőtt átlagosan a másodperc 74 ezred részével minden egyes évünk. Tudósok szerint a következő millió, vagy akár több milliárd évben ugyanilyen ütemű növekedés várható.
Mi az oka ennek? A Föd forgásának sebessége folyamatosan csökken, a Hold pedig fokozatosan távolodik a bolygónktól. Stephen Meyers, a wisconsini Madison Egyetem és Alberto Malinverni, a New York-i Columbia Egyetem professzora („Proceedings of The National Academy of Sciences” honlapján írt) tudományos elemzésükben arra a következtetésre jutottak, hogy 1,4 milliárd év alatt a Hold 44 ezer kilométerrel távolodott el a Földtől, jelenleg 384 400 kilométerre kering bolygónktól.
Meyers és Malinverno rekonstruálni próbálták azt, hogy a Hold Földtől való távolsága milyen hatást gyakorolt bolygónkra, mindezt az úgynevezett Milankovic-elmélet fényében. (A szerb származású Milutin Milankovicról elnevezett elmélet a Föld pályájának és forgástengelyének változásait és a Földre jutó napsugárzás közötti kapcsolatot taglalja.) Ennek elemzése mindeddig nem volt egyszerű feladvány. A két tudós azonban az 1,4 milliárd évesnek tartott, az észak-kínai hsziamanlingi tengeri üledék réz és alumíniumtartalmát, valamint az Atlanti-óceán déli részén 55 millió éves Walvis gerinc összetételét vizsgálta, s ezen megállapításaikat bonyolult matematikai eljárások alapján modellezték.
Tanulmányukban rámutatnak arra, hogy bár megjósolhatatlan, meddig hosszabbodnak a napok, a Hold távolodása a Földtől nem örök érvényű. Ez a folyamat egy ideig folytatódik ugyan, de egy idő után változatlan távolságból folytatja keringését a bolygónk körül. Ekkor azonban a Holdat a Föld feléről lehet már csak látni, a másik feléről nem.
