Bár a második világháború már több mint hetven éve véget ért, ám ma is évente több tucat, korábban ismeretlen katonasír kerül elő Magyarországon – mondta el lapunknak Téglás Gyula alezredes a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóság osztályvezetője. Ahogy ez nemrégiben a Nemzeti Múzeum kertjében is történt, ahol a felújítást végző munkások hat, feltehetően Budapest ostroma során elesett szovjet katona maradványaira bukkantak. A szakember elmondásából kiderül: gyakorlatilag bárhol, bármikor előkerülhetnek újabb katonasírok.
- A második világháborúban Magyarország területén több-kevesebb intenzitással mindenütt zajlottak hadműveletek, így jóformán bárhonnan előkerülhetnek és elő is kerülnek korábban ismeretlen katonasírok, amiből nem mindig lesz médiahír. Így a Nemzeti Múzeum kertjében előkerült feltételezhetően szovjet katonák esete óta időközben újabb tömegsír is előkerült a fővárosban, ezúttal a II. kerületben egy társasház felújítása során, feltehetően magyar katonák maradványaira bukkantak. Jellemzően az ilyen ismeretlen tömegsírokba tíznél kevesebb katona maradványa került, őket a harcok közepette sietve, hevenyészve temették el, vagy éppenséggel betemetődtek az árokba vagy bombagödörbe.
A nagyobb létszámú, tömeges temetésekre a hadi események szüneteiben került sor, amikor jellemzően a katonák úgy-ahogy rendben, erre alkalmas zöldfelületi helyszínen, különösen parkban vagy temetőben leltek végső nyugalomra - fogalmaz az alezredes.
Magyarországon a honvédelmi tárca 2013-ban végzett országos hadisír felmérése szerint 1300 helyen 39 ezer hősi sírról tud, ahol a második világháború során elesett magyar honvédek, vagy külföldi katonák nyugszanak. Mint azt Téglás Gyula mondja: a HM HIM alá tartozó, feltárást végző igazgatóságnak a fő célja, hogy szabályerősítő kivételtől eltekintve, ahol csak lehet, az elesett katonák maradványai temetőben nyugodjanak. Évente nagyjából 30 katonasír szakszerű feltárására van lehetőségük.
Általában sürgősségi alapon állapítják meg, hogy mely sírokat tárják fel: évente veszélyeztetettségi sorrendet állítunk fel – mondja Téglás Gyula, igaz, az igazgatóságának azt is figyelembe kell vennie, hogy az éves kvóta harmadát teszik majd ki az év közben a váratlanul, földmunkák során előkerülő sírok. Sokszor a rendőrség riasztja a honvédelmi tárcát – miután kiderül, nem bűncselekmény áldozatával van dolguk –, de előfordul, hogy a fémdetektoros, világháborús relikviagyűjtők is csontmaradványokra akadnak. „A lelkiismeretesebbje ilyenkor értesíti a hatóságot”, mondja Téglás Gyula. (Mivel a fémdetektoros világháborús kincsgyűjtők sokszor illegális tevékenységet is folytatnak, ilyenkor fedőtörténeteket kerítenek a fellelt katonasír köré, miszerint például ők éppen kirándulni voltak.)
Bár az igazgatóság hadisír-feltárásra és gondozásra fordítható éves kerete korlátozott, az alezredes szerint ez nem annyira anyagi, büdzsékérdés, hanem tárolóhely-kapacitás, temetői befogadhatóság és hadra fogható munkatárs kérdése. Jelenleg összesen négyen dolgoznak a katonasírok feltárásán, illetve a fellelt katonák beazonosításának rendkívül összetett, sokrétű munkáján, ahol egyszerre kell kicsit régésznek, hadtörténésznek és temetkezési, kegyeleti ismeretekkel rendelkező szakembernek is lenni. A fellelt katonák sírját először feltárják, amikor igyekeznek minden, a legapróbb nyomot is összegyűjteni.
A legszerencsésebb eset, ha a katona mai néven, szlengben „dögcédula” néven ismert azonossági jegye megmarad. Ez elsősorban német és magyar katonáknál várható, míg a hazai katonasírok zömét alkotó szovjet katonáknál nem, a Vörös Hadseregben ugyanis nem volt rendszeresítve a háború alatt a dögcédula.
Téglás Gyula nem titkolja: az esetek többségében az is eredmény, ha sikerül tisztázni, milyen haderőhöz tartozott az elesett. Itt elsősorban a katonával eltemetett mellékletekre kell figyelni.
„A lőszer, fegyverlelet ugyan figyelemfelhívó jel lehet, ám messze nem perdöntő. Volt ugyanis zsákmányolt fegyverzet, és egymás lőfegyvereit is gyakran használták” - mondja erről Téglás. Sokkal árulkodóbbak a katonával a földbe került felszerelési tárgyak, mint a csajka, a kulacs, a derékszíj, vagy éppen a ruházati anyag. Az elesett és mundérban eltemetett katona haderejének egyik legjobb, legbiztosabb jele a gomb. Abban a korszakban ugyanis minden hadseregben fémgombokat alkalmazták, az sokáig megmarad, megkövesedett, töredezett állapotban kivehető rajta a magyar honvédség szent koronás díszítése éppen úgy, mint szovjet vörös katonák gombjain az ötágú csillag. De ezen túl „vannak meglepő helyszínek, ahol posztóanyag is megmarad, ott még rendfokozati jelzések is azonosíthatóak”, de ugyanilyen szerencsés ritkaság volt, hogy a Széll Kálmán tér felújításakor az egyik katona zsebéből előkerült egy papírcetli, egy korabeli áruház magyar nyelvű reklámjával. Ha sikerül azonosítani, hogy az elesett katona milyen hadseregben szolgált, úgy az adott állammal kötött kétoldalú kormánymegállapodásokban foglaltak határozzák meg az eljárásrendet, ennek végrehajtására a német hadisírgondozó szervezetnek is vannak ide delegált szakértőik és az Oroszországi Föderáció nagykövetségén is működik ilyen munkacsoport.
Sajnos, a legtöbb esetben a személyt nem sikerül azonosítani – mondja Téglás Gyula. A háború alatt vezetett, „veszteségi kartonokra” csak annyi került fel, hogy az adott honvéd hol esett el, valamint legfeljebb az, hogy hol, vagy melyik temetőben temették el, a pontos sírhely meghatározására azonban utólag már nem minden esetben állnak rendelkezésre megfelelő adatok. Ugyanakkor mivel jellemzően egy adott helyen több honvéd maradványai kerülnek elő egyszerre, így ha tudják is, kiket rejt a sír, az eltemetettek személyazonosságát nem lehet kétséget kizáróan meghatározni.
Ha viszont ritka sikerként be tudják azonosítani a honvédet, akkor megpróbálják beszerezni a katonai iratanyagát, majd ez alapján felkutatni – amennyiben elég adat áll rendelkezésre - a még élő hozzátartozókat. Így történt ez nemrégiben egy Oroszországban, Kirovban fellelt tolnai honvéd, Takács Mihály esetében, ott sok évtized után a család végre megtudhatta, hol és mikor esett el a hozzátartozójuk.
Technikai újratemetés a budaörsi német–magyar katonai temetőben
A főszabály szerint „a katona ott nyugszik, ahol elesett” azaz: a külföldön életüket vesztett magyar honvédek a kinti katonatemetőkben maradnak, bár voltak szabályerősítő kivételek, így előfordult egy-egy fegyvernem képviselője, vagy egy kiemelkedő érdemeket szerzett katonaszemélyiség hazahozatala. Ugyanígy: amíg a Magyarországon temetőn kívül fellelt katonasírok többségét exhumálják, itt-ott, szabályerősítő kivételként ahol a katonasír már a helyi közösség emlékezetének részévé vált, ott maradnak helyben a honvéd maradványai.
A legtöbb katona kiemelt "exhuma" koporsóba – lényegében: kemény kartondobozba - kerül. A magyar maradványokat a budaörsi német-magyar temető raktárában tárolják, majd évente egyszer van egy központi – szakzsargonban : technikai újratemetés - általában ősszel, amikor minden különösebb ceremónia nélkül kerülnek immáron végső nyughelyükre a budaörsi magyar-német temetőben a bő hetven évvel ezelőtt elesett honvédek.
