A Gólyahír a legnagyobb civil szervezet az országban, amelyik nyílt örökbefogadásokat közvetít. Vezetője a tábor bejáratánál várja az örökbefogadó családok országos találkozójára érkezőket. Mórucz Lajosné "Gabika" mellett két nagykamasz lány tüsténkedik, a saját unokái. Azt mondják, remek dolog, hogy a rajtuk kívül van még majdnem 900 unokája nagymamájuknak, el sem tudják képzelni az életüket a gyereksereg nélkül, hisz így nőttek fel. Közben az ötéves forma Gergő fészkeli be magát az egyik székbe, hatalmas „szia, Gabi mama” kiáltással igazolva a nagylányok szavait. Amikor kérdezem, honnan ismerik egymást, önérzettel jelenti ki: tudod, engem a gólya hozott és örökbe fogadtak. És ebben Gabi mama segített.
Szőke anyuka szalad egy kalappal a kezében a göndör hajú kicsi után. Közben kér egy autóra tehető gólyahíres matricát, mert – mint mondja – az örökbefogadás hírének terjesztése számukra küldetés: mindenkinek tudni kell, hogy az örökbe adó anyák megmentik a gyermekük életét a döntésükkel, az örökbefogadó családok pedig sajátjukként nevelik ezeket a gyerekeket.
Próbálunk beljebb sétálni, de Gabikát lépten-nyomon megállítják, így a köszöntések közt sorolja az eredményeiket. 896 gólyahíres gyerek nevelkedik már 720 családban, és némelyikben már ketten vannak. Azt mondják egymás közt, hogy ők unokatesók.
Móruczné védőnőként az egyesület megalakítása előtt is találkozott olyan esetekkel, amikor az anya valami miatt kénytelen volt lemondani az újszülöttről, de sokáig csak az állami rendszerben működött zárt örökbefogadás, ahol az életet adó szülőt nem ismerhették meg az örökbefogadók. Amikor a civilek is bekapcsolódtak a közvetítésbe, még egy másik szervezetbe hívták segíteni, aztán a szülők döntöttek úgy 2000-ben, hogy önálló egyesületet hoznak létre. A legidősebb gólyahíres gyerek márciusban már 18 éves volt.
Körbenézünk: babakocsis csoportok gyűlnek többfelé, totyogók után szaladnak mások, a nagyobbak ládákat raknak egymásra és hatalmasakat kacagnak, amikor a torony összedől. Mások fürdőruhára vetkőzve próbálják utolérni az örökmozgó kiskamaszokat.
Barna, félhosszú haját rázza Hajni, bringával köröz mellettünk. Anyja épp azt találgatja, mikor voltak először ilyen találkozón: 2006-ban kellett lennie, mert a család első örökbefogadott gyermeke, Botond előző októberben született. A két gyerek ráadásul édestestvér, sőt a gólyahíresek közt van még három tesójuk. Az életet adójuk otthon is nevel négy gyereket, tisztességgel, szeretetben, ötöt pedig örökbe adott.
Gabika mindegyik gyerek születésnapját sorolja, a születéseik körülményeit is, csodálkozik, hogy ezen miért csodálkozom. Amikor pedig arról kérdezem, mennyire változott az egyesület magalakulása óta az örökbeadás társadalmi elfogadottsága, határozottan kijelenti: egyre többen gondolják úgy, hogy azok az anyák, akik lemondanak született gyermekükről, valójában nem eldobják a babát, hanem épp így gondoskodnak róla, biztonságot adnak neki. A felvetésre, hogy a társadalom nehezebb sorsú rétegei életeket adnak így a gazdagabbaknak, azt feleli, nem kizárólag ez történik. Van több diplomás és újságíró életet adójuk is. Náluk ezeknek az anyáknak is lehetnek elvárásaik: van olyan roma anyukájuk, aki azt kérte, csak roma családba ne kerüljön a baba, mások ragaszkodnak hozzá, hogy az övéké legyen az első gyerek az örökbefogadó családban, ne járjon más kinőtt ruháiban.
A nagy család találkozóit szervező Gólyahír Alapítvány vezetői sem állnak meg, percenként érkezik valaki. Az elnökkel, Vásárhelyi Judittal alig tudunk szót váltani, csak letesz elém egy zsebkendőtartót. Piros anyag fehér apró szívekkel, ő varrta. Legyen kéznél, ha sírni kell – mondja mellé. Miért kellene – kérdezek vissza, de a választ már az alapítvány kuratóriumának tagjától, Balogh Zsuzsától kapom. Néha azért ebben a körben is vannak gondok – mondja. Példaként hozza, hogy nemrég elhunyt az egyik anyukájuk, az apuka egyedül maradt a gyerekekkel és egy nagy halom adóssággal. A gólyahíres csapat összefogott, fél évig még a házimunkába is besegítettek, szinte minden család utalt valamennyi pénzt a számlájukra, a hozzáértők pedig adósságkezelési csomagot dolgoztak ki nekik. Nem maradtak egyedül.
Az apuka a gólyahíresek kék pólójában büszkén vigyázza a babakocsit, amiben hason fekve békésen szuszog egy pár fodros combocska. Ő most öthónapos – feleli kérdésemre. Feleségével gyakorlatilag az első pillanattól tudták, hogy természetes úton nem lehet gyermekük, ahogy azt is, hogy az állami rendszer titkos örökbefogadásával nem akarnak élni, mert szeretnék ismerni majdani gyermekük életet adó anyját. Két évig kellett várniuk a telefonra, hogy a minden szempontból megfelelő baba van úton hozzájuk.
Akkor az életet adó anyuka 30 hetes terhes volt és jelentkezett a Gólyahír Egyesületnél, hogy örökbe adná a születendő babát. – Nagyon félve mentünk az első találkozóra, amit az egyesület kapcsolattartója szervezett meg egy semleges helyen, mert ilyenkor bármelyik fél mondhatja, hogy visszalép, ha nem tetszik neki a másik, de felesleges volt az izgalom.
Legközelebb csak akkor láttuk egymást, amikor megszületett a kicsi – veszi fel a kocsiból a most már ébredező babát az anyuka. Karján ringatva nevetve meséli, hogy mindent elterveztek, még abban is megállapodtak, hogy bent lehet a születésekor, de aztán semmi nem úgy történt. A szülés a vártnál hamarabb beindult, még úton voltak, amikor megkapták a hírt, hogy világra is jött a várva várt jövevény.
Többéves várólisták
Az örökbefogadásra jelentkezők alkalmasságát a lakhely szerint illetékes állami Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat (TEGYESZ) állapítja meg. Ez a szervezet működik közre az állami rendszer titkos örökbefogadásainál is, amikor az életet adó anya és az örökbefogadó szülők nem ismerhetik meg egymást. A civil szervezetek csak olyan nyílt örökbefogadásokat segítenek, ami a két fél megismerkedésén és egymás kölcsönös elfogadásán alapul.
A TEGYESZ adja ki az örökbefogadásra jelentkezők alkalmassági határozatát is. Ez környezettanulmányt, pszichológiai vizsgálatot, jövedelemigazolást, háziorvosi igazolást és a kötelező 60 órás tanfolyam elvégzéséről szóló igazolást tartalmaz.
A várakozás hossza többnyire attól függ, milyen feltételeknek kell megfelelni a várt gyermeknek. Ha a jelentkezők semmilyen betegséget, az övékétől eltérő rasszjegyet nem fogadnak el, sőt kikötik a gyermek nemét is, akkor hosszú évekbe telik a várakozás.
