A legendás Rózsavölgyi István 1955 októberében 5:02.2 perces idővel világcsúcsot futott 2000 méteren. 1976-ban már „csak” magyar rekord volt az eredménye, ezt döntötte meg a komlói Kispál László 3 tized másodperccel. Ez a csúcs ma is él, és Kispál tart attól, hogy még hosszú évekig élni is fog. Mondhatják: a 2 ezer méter nem olimpiai szám, így ritkán rendeznek ezen a távon versenyt. Kispál László legyint erre: "Ha lenne ma olyan futó, aki képesnek érezné magát a csúcs megdöntésére, akkor megpróbálná. Mert a futók szeretik begyűjteni a csúcsokat, presztízskérdést csinálnak belőle, hogy minél több számban fennmaradjon a nevük - mondta a sportember. - Az én időmben Zemen János tartotta a rekordot 800-on, 1000 méteren és 1500-on. Jancsi a 2000 métert is be akarta húzni, ezért szerveztek neki egy versenyt 1978. május 17-én, amin még nyúl is volt. Elindultam ezen a versenyen, és sikerült megelőznöm őt egy másodperccel. Amúgy a 2000 méter az ezerötszázasoknak jó a formába hozáshoz, erősíti az állóképességet, ezért is szerettük néhányszor lefutni a szezon kezdetén."
Kispál László Komlón született, és 14 éves volt, amikor egy középiskolai versenyen felfedezték. Attól kezdve Fogarasi Sándor edzette őt, hat éven át minden korosztályos bajnoki címet megnyert 1500-on, 3000-en és 5000-en. Felnőttként hétszeres bajnok volt. Világversenyen nem ért el sikert, s ebben szerepe volt annak is, hogy egy erdei futásnál kiment a bokája, illetve, országúti versenyeken is futott, és az aszfalt tönkretette ízületeit. Állítja, ha a hetvenes évek végén olyan orvosi hátterük lett volna a magyar atlétáknak, mint a fejlett világban futó társaknak, akkor dobogóra vagy annak közelébe jutott volna valamelyik olimpián vagy Európa-bajnokságon.
"Mi még C vitaminon kívül nem igen kaptunk mást - emelte ki. - 3:37-et tudtam 1500-on, Zemen Jancsi meg 3:35,5-öt. A legjobbak az akkor kimutathatatlan vérdoppinggal javították a teljesítményüket, ha azt mi is megkaptuk volna, 3-4 másodperccel jobb időt futunk, s azzal már bárhol nyerni lehetett."
Minderről a komlói Béke Szálló halljában elmélkedik. A város centrumában álló, 27 szobás szálloda az ő tulajdona, négyévente meghívja ide a korábbi magyar futóbajnokokat. Legutóbb harmincan eljöttek, itt volt Szabó Miklós, a melbourne-i olimpia 5000 méteres számának 4. helyezettje, Sütő József, aki a tokiói ötkarikás játékokon maratoni futásban ötödikként ét célba, Mecser Lajos, az 1966-os Európa-bajnokság 5000 méteres ezüstérmese. Arra valamennyien rossz érzéssel gondolnak, hogy a magyar középtávfutóknak immár fél évszázada nem jött össze egy nagy eredmény.
Kispál nem gondolja, hogy a magyar alkalmatlan a futásra. Bár az aligha kérdéses, hogy a magaslati levegőről tengerszintre lejövő, pehelysúlyú afrikai futók ellen az európaiaknak alig van esélyük a hosszú távú versenyszámokban, ám a középtávokon már honfitársainknak is lehetne keresnivalójuk. Csakhogy ehhez hiányzik a tervszerű tehetség-kiválasztás és -gondozás, véli a csúcs gazdája. Hiányzik az edzői háttér, mondja Kispál, majd hozzáteszi: nincsenek olyan edzői egyéniségek, mint Iglói Sándor, akinek irányításával az ötvenes években Iharosék világcsúcsok sorát futották, s aki miután 1956-ban távozott, Amerikában olimpiai bajnokot nevelt. A fentiek okán Kispál megfontolandónak tartja, hogy Magyarországra csaljunk a futótehetségek felfedezésben és képzésében jártas külföldi edzőket.
A komlói ex-sportoló szerint az is gond, hogy a futás hiába alapsport, nem vonzó a gyerekek és a szüleik számára. Némiképp érthető: egy futó huszonévesen kezdi hozni az eredményeket, úszásban, tornában, teniszben, fociban már tizenévesek is sokat kereső sztárok lehetnek. Ehhez a sporthoz roppant kitartó munka kell, és a fiatal futók ösztönzéséhez nélkülözhetetlen az okos menedzselés: egy futót olyan versenyen érdemes elindítani, amin van esélye az eredményén javítani, ahol a többiek nem sokkal jobbak vagy rosszabbak nála, így húzzák őt magukkal.
Amikor megjegyzem, hogy nem lehetünk mindenben jók, s a magyar sport azért a futás nélkül is szépen teljesít, nem vitatkozik, de hozzáteszi: "A magyar sport féloldalas. Nem akarom lebecsülni az eredményeinket, és megsérteni a klasszisainkat, de attól még tény, hogy alapvetően olyan sportágakban érünk el nagy eredményt, amit viszonylag kevés országban űznek. A vívás, a vízilabda, a kajak-kenu vagy az öttusa közel sem annyira elterjedt és látványos, mint épp a futás. Ezért a számunkra sikeres sportágakat gyakran fenyegeti az a veszély, hogy részben vagy teljesen kimaradnak az olimpiáról. A futás minden országban jelen van, a tévéközvetítések rendkívül vonzók, emiatt ezekben a számokban világszerte óriási a versengés. Sok jó adottságú sportolót talán a túl sok konkurens tart vissza az atlétikától."
Kispál – bár büszke a csúcsára – bízik abban, hogy végre jön egy tehetség, aki megdönti ősz szakállú rekordját.