Látjuk-e, mivel jár, ha egy világhatalom csapongó vezetője New York Ötödik sugárútján sétálgat, és hirtelen túl soknak találja az ott parkoló luxus Mercedeseket? Nehéz lenne persze elvárni Donald Trumptól, hogy elkerülje a Trump Tower környékét, így aztán azt kell mondjuk: a hiba a lepkében van. Abban a lepkében, amely a politikus fejében hirtelen csapdosni kezd, éktelen vihart kavarva a világon.
Sétált tehát az elnök a 5th Avenue-n, és morgolódott a sok Mercedesen. America First, gondolta Trump pillangója, ezért aztán – a kereskedelmi háború kitörését megtetézve, amikor is az elnök az európai acél- és alumíniumimport elleni védővámokkal lecsapott az Európai Unióra, amivel magára az Atlanti (politikai és katonai) Szövetségre mért nem végzetes, de elég súlyos csapást – azt sugallta: ha már az elnök a szabadkereskedelem korlátozásával megvédte az amerikai fémipart, akkor az európai, főként a piacvezető német személygépkocsik importjának megszigorításával védje meg az amerikai autóipart is. Konkrétan: szorítsa ki a német luxusautó-gyártókat – elsőként a Daimlert - az USA-ból.
A módszer egyszerű, de kegyetlen, viszont az acélnál és alumíniumnál bevált: a kormányzat nemzetbiztonsági okokra hivatkozva indítson vizsgálatot az USA-ba irányuló gépjárműimporttal kapcsolatban, célja pedig legyen annak megállapítása, hogy az import nem veszélyezteti-e az amerikai autóipart. Igen, jól értjük: az import a nemzetbiztonsági veszély, nem pedig az amerikai autógyártók versenyképtelensége. Felrémlenek tehát az újabb washingtoni behozatali vámok, amelyek rendkívül súlyosan érintenék az Egyesült Államok luxusautó-piacának 90 százalékát lefedő német autógyártókat (ezek a cégek felelősek az Unió amerikai autóexportjának jelentős részéért is). A lepke az elnök fejében csapkodott a szárnyaival, az európai autógyártók részvényei meg – élükön a Daimler, a BMW és a Volkswagen papírjaival – esni kezdtek.
Hanem a külgazdasági lepke Szijjártó Péter külügyminiszter fejében is feléledhetett. Mert a korábban a készülő nemzetközi szabadkereskedelmi megállapodásokhoz felemásan viszonyuló magyar kormány nevében csütörtökön Párizsban, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) miniszteri értekezletén kijelentette: Magyarország támogatja az Európai Uniót, hogy minél több és minél ambiciózusabb szabadkereskedelmi megállapodást kössön, de elvárja a magyar – főként mezőgazdasági - "érzékenységek" figyelembe vételét. A tárcavezető hirtelen ráébredt, hogy "a magyar export GDP-hez viszonyított aránya tavaly elérte a 90 százalékot", s hogy Magyarország számára ezért rendkívül fontos a világkereskedelem szabadsága. A megvilágosodás része lehetett: a rémkép: a magyar gazdaságot húzó német autóipar Amerikából kiszoruló Mercedesei ellepik az európai piacokat, a kecskeméti mintaüzem pedig hirtelen kiürül, mert a német pillangó a német autóipar hazai munkahelyeit akarja megvédeni.
Bizony, nem egyszerű összhangot teremteni a politikai vakság és a gazdasági realitás között, amikor az ember fejében a lepkék össze-vissza csapdosnak.
