Az új szabályok célja, hogy nagyobb védelmet biztosítsanak a kiküldött dolgozóknak - akiknek a jövőben a helyiekkel egyenlő bérek és munkakörülmények járnak majd -, a vállalatok számára pedig igazságos versenyhelyzetet teremtsenek. A fogadó ország munkajogi feltételeit 12 hónap után kellene alkalmazni, ezt egyszer meg lehetne hosszabbítani hat hónappal. Fontos pont azonban, hogy a módosítás előírásai nem érintenék a fuvarozói szektort, arra vonatkozóan külön szabályokat hoznak majd.
Ezeket a szabályokat az uniós tagországoknak két éven belül át kell ültetniük nemzeti jogrendjükbe és alkalmazniuk kell. A munkáltatók a jelenlegi szabályok értelmében nem kötelesek a fogadó országban érvényes minimálbérnél többet fizetni kiküldött dolgozóiknak, akik így ugyanazért a munkáért gyakran kevesebb fizetést kapnak, mint a helyiek.
Kósa Ádám fideszes EP-képviselő a munkavállalók biztonsága helyett vállalati érdekekre fókuszálva nyilatkozta: a megállapodás rontja a kelet-európai vállalatok versenyképességét.
"A döntés a 2014 és 2019 közötti európai parlamenti ciklus kulcsfontosságú vívmánya. Egy szociálisan érzékenyebb Európa felé mutat, ahol igazságosabb a verseny a vállalatok között, és jobban érvényesülnek a munkavállalók jogai" - hangsúlyozta Elisabeth Morin-Chartier, az Európai Néppárt jelentéstevője.
A kiküldött munkavállalók száma 2010 és 2016 között 69 százalékkal nőtt az EU-ban, elérve így a 2,3 milliót, de ez még így is mindössze 1 százaléka az unió teljes munkaerejének. A kiküldetésben lévő munkavállalók 85 százaléka Nyugat-Európában dolgozik, legtöbben Németországban, Franciaországban, illetve Belgiumban. A legnagyobb kibocsátó államnak Lengyelország, Németország és Franciaország számít.
