Reklámot csinált a politika a Pécsről elüldözött Igenis, miniszterelnök úr! című angol komédiának – legalább is ez derült ki a darab szigetvári előadására jegyet váltó nézők szavaiból. A megszólalók közül sokan azt jósolják, hogy „lesz ez még rosszabb is”.
Nagy társadalmi visszhangja volt annak, hogy áprilisban a pécsi Zsolnay Kulturális Központ vezetője, Vincze Balázs – noha a jegyek java már elkelt – minden indok nélkül lemondta a Kultúrbrigád és az Átrium közös produkcióját. A pécsiek közül sokan arra gyanakodtak, hogy a Fidesz által irányított városi önkormányzat intézményének első embere azért döntött így, mert a darabban az ellenzéki véleményét nyíltan vállaló Alföldi Róbert az egyik főszereplő. Vincze később lapunknak azt nyilatkozta, hogy azért nem indokolja meg a lemondást, mert úgy se hinne neki senki. Biztattuk, próbálja meg, hátha mégis hihető lesz az indoka, de a Harangozó-díjas táncművész hajthatatlan maradt.
Mindeközben a Szigetvári Vigadó meghívta a Pécsről kiebrudalt előadást, s a jegyek 24 óra alatt elfogytak, pedig az itt megszokottnál drágábban, 3-4 ezer forintért kínálták azokat. Zrínyi városában vasárnap kétszer játszották el az angol komédiát, összesen mintegy 700 néző előtt. A délutáni előadásra érkezőket arról faggattuk, hogy miért voltak kíváncsiak a produkcióra.
– Jegyünk volt a pécsi előadásra – mondta egy hölgy, aki egy hattagú baráti társasággal Pécsről érkezett. – Miután Pécsett nem tarthatták meg, még inkább kíváncsiak lettünk.
Arra a kérdésre, hogy mi volt az oka az előadás elüldözésének Pécsről, az értelmiségi csapat mosolygott és két szót ismételgetett: szervilizmus és Alföldi.
Nevét senki sem vállalta a pécsi csapatból, s ezzel a később megszólalók is hasonlóan voltak, legfeljebb a keresztnevüket árulták el. András, aki 36 éves, pécsi és egy ipari cégnél dolgozik, a saját városában lecsúszott az előadásról, de mikor értesült a szigetvári lehetőségről, azonnal „lőtt” a neten jegyet magának és élettársának.
– Ritkán járok színházba, ám ez a betiltás felkeltette az érdeklődésemet – mondta a férfi. – Szerintem a betiltás nagy reklámot adott az előadásnak.
A Szigetvárról Budapestre elszármazott Erika, értesülve arról, hogy Pécs helyett a városban lesz az előadás, jegyet foglalt magának és édesanyjának, valamint nővérének. Erika így beszélt:
– Pesten már láttam az előadást, és tetszett. Gondoltam, megnézem újra, és szerettem volna, ha anyámék is látják. Nagyon szomorú, ami Pécsen történt, hogy a politika így rátelepszik a kultúrára. Az is szomorú, hogy nem merem a nevemet a lapnak elárulni, mert féltem a magam és rokonaim munkahelyét.
Egy ötvenes házaspár – bár bemutatkozott – a nevét azért nem engedte leírni, mert a férfi az egyetemen tanítva, az asszony pedig a közszférában dolgozva keresi a kenyeret, s egy családtagját a politikai hovatartozása miatt már kirúgták az egyik kormányhivatalból. Jegyük volt a pécsi előadásra, a férfi a komédia alapjául szolgáló könyvet is olvasta, ám nem tagadták, a kultúrpolitikai botrány miatt is ragaszkodtak ahhoz, hogy mindenképp megnézik az előadást.
– Kisstílű banda – legyintett a férfi a pécsi vezetésre.
– Ami ma megtörténhet Magyarországon, az szörnyű – tette hozzá felesége.
Az 53 esztendős Géza Kaposvárról utazott át. Városa színházába 40 éve bérlete van, erre az előadásra csak részben Alföldi, inkább a politikai körítés miatt jött át. Szerinte a politikai vezetés tanul az esetből, s mivel láthatóan nincs jó hatása egy előadás betiltásának, többé talán nem mernek ehhez az eszközhöz nyúlni.
– Francot nem! Ez csak durvulni fog – morgolódott a 47 éves László, aki Pécsen élő mérnök. – Nem csodálnám, ha felvennének minket kamerára, hogy aztán egyenként kirúgjanak a munkahelyünkről, merthogy dafkéből Alföldit nézünk. Idefelé, Kacsótánál traffiztak a rendőrök. Szerintem kivezényelték őket, hátha egy-két színházba igyekvőt meg lehet büntetni.
Mikor jeleztem neki, hogy ez már üldözési mánia, akkor rázta a fejét:
– Csak nehogy nagyon meglepődjön…
Fél négykor elkezdődött a délutáni komédia. A miniszterelnök kabinetfőnökét játszó Alföldi az előadás harmadik percében lépett színpadra. Nagy taps fogadta, tüntetésszerű. Ő kivárt, aztán beszélni kezdett, de a taps elnyomta a szavát egy ideig. Pécsett más nyomta el.
