Lillafüreden tanácskoztak a Kárpát-medencei református egyházvezetők. Az úgynevezett generális konvent plenáris ülésének zárónyilatkozatában a református vezetők hangsúlyozzák: az első világháború centenáriumán fájlalják és elítélik az erőszak minden formáját, „érjen az minket, keresztyéneket vagy bárki mást a világban”. Ugyanakkor alázatra és bűnbánatra hívnak mindenkit, akinek szavai és tettei nem csitították, hanem inkább táplálták az erőszakot és az ellentétet.
A reformátusok hiszik és vallják, hogy a káini harag és gyilkos indulat Jézus Krisztus erejével, a Szentlélek segítségével ma is legyőzhető, ha az ember azt hittel kéri.
Éppen ezért kérik, hogy mindenki, aki ma a „keresztyén” szót eredeti jelentésétől megfosztva, Krisztus valós és tényleges követését nélkülözve, érdekből vagy nyerészkedésből használja, hasonló módon tartson bűnbánatot. Életgyakorlatával igyekezzék visszatalálni Krisztus nem pusztán névleges, hanem tényleges követéséhez.
Isten megbocsátó kegyelmét kérik magukra, szolgatársaikra és egyháztagjaikra, mert „nem tudtuk mindig a békét és a szeretetet szolgálni, és ténylegesen Krisztust követni”.
A zárónyilatkozat szerint „hisszük és reméljük, hogy a tavaszi országgyűlési választások hangneme, gyűlölködő megnyilvánulásai minden politikai oldalban megbánásra és megbocsátásra találnak, hogy készek és képesek legyenek olyan országot munkálni, ahol lehet és érdemes élni, politikai hovatartozástól függetlenül”.
A Kárpát-medencei református vezetők erre a munkára imádságos szívvel kérik és buzdítják a megválasztott képviselőket. Egyúttal intik őket, hogy el ne feledjék: „Isten az, akinél a tényleges erő és hatalom lakik”.
