Kétségek között őrlődünk. Nehéz ugyanis eldönteni, hogy örüljünk vagy felháborodjunk. Netán büszkék legyünk, esetleg kikérjük magunknak.
Az Európa jövőjéről tartott nemzetközi konferencián téma volt a baloldali média is. Nem is akárhogyan. A Miniszterelnökség új minisztere az amerikai elnök választási győzelmének dicsőítése közben oda jutott, hogy Donald Trumpnak igazából nem is a demokratákkal kellett megküzdenie, hanem a médiával, amely azonban elhibázott politikát folytatott. És Gulyás Gergely szerint aztán hasonló történt Magyarországon is. Mint mondta, a baloldali média vált a leghangosabb ellenzéki erővé, téves stratégiája azonban nem a kormány, hanem az ellenzék leváltásához vezetett. Láss csodát: Trump - azóta már kirúgott - egykori kampányfőnökének ugyanez jutott eszébe. Stephen K. Bannon úgy vélte, napjainkban nem is politikai, hanem médiaellenzék működik. És nehogy valaki félreértse, a baloldali ellenzékhez sorolta a BBC-t, a CNN-t és a New York Timest is. A Népszavát valamiért nem említette, de lapunk is nyilván ebbe a sorba tartozik, vagyis ez kétségkívül dicséret.
Abban viszont továbbra sem lehetünk egészen biztosak, hogy nekünk köszönhető-e - ha ugyan - Orbán Viktor újabb kétharmada, valamint az is, hogy az ellenzék oda jutott, ahova. Valószínűtlen, hogy ekkora hatásunk lenne, ám ha mégis, egyet kell értenünk a miniszterelnökkel, aki a választás éjszakáján, a győzelmi mámorban is arra figyelmeztetett: maradjunk szerények. Annál is inkább, mivel Magyarország mégsem Amerika. Ami - többek között - abból is látszik, hogy itt a média jelentős részét bekebelezte a hatalom. Vagyis azok őket szolgálják, nem is akárhogyan. Erről azonban Gulyás Gergely nem ejtett szót, talán lényegtelennek vélte.
Akárhogyan, a baloldali média - így lapunk - a maga eszközeivel teszi a dolgát, mint eddig, a jövőben is. Ám a pártok helyét nem akarja, nem is tudná átvenni. Tegyük hozzá: irtóznánk is tőle.
Magyarázni persze sok mindent sokféleképpen lehet. De ettől még aligha válik valósággá.
