Nagy bajban van a Fidesz – a jelek szerint nem is tudja még, hogy mekkorában. Az a politizálási mód, amelyre építve 2010 óta sorra nyeri a választásokat, mostantól törvénytelen. Valójában eddig is törvénytelen volt, de mostanáig csak a magyar jognak mondott ellent, mostantól viszont az európai jogba ütközik, európai léptékű szankciókat indukálva.
Két évnyi türelmi idő után mától hatályos az egész EU területén a GDPR, az uniós adatvédelmi rendelet. Mivel rendeleti szintű szabályozásról van szó, semmilyen további jogi aktus nem kell hozzá, hogy a teljes joganyag – az utolsó betűig – érvényes és érvényesíthető legyen. A szöveget elolvasva abszolút egyértelmű, hogy a pártokra és a kormányra is vonatkozik. És pontosan itt van a kutya elásva: a politizálás gyökeréig ható változtatás nélkül sem a Fidesz, sem a kormány nem fogja tudni betartani.
A rendelet abból indul ki, hogy a természetes személyek személyes adatainak védelme a magánember oldaláról alapvető jog, a szervezetek felől nézve pedig kikerülhetetlen kötelesség. Bárkiről csak a tudtával és beleegyezésével lehet személyes adatokat kezelni, és az adatok felhasználásához is szükséges az adattulajdonos hozzájárulása. Márpedig a Fidesz munkamódszere – még csak nem is 2010, hanem a 2002-ben elveszített választás óta – a személyes adatok révén személyre szabott mozgósításra épül. Erről szóltak a polgári körök, a nemzeti konzultációk, a rezsi- és egyéb aláírásgyűjtések, a népszavazási kezdeményezések (az állampolgársági éppúgy, mint a „szociális”, vagy a közelmúltban a kvótás). Mindnek az volt a célja, hogy Orbán Viktor pártja minél nagyobb kiterjedésű és minél frissebb adatbázissal rendelkezzen a potenciális szavazókról, hogy aztán szavazások idején levélben, telefonon vagy akár az ajtón történő bekopogtatással mozgósítani tudják azokat, akikről a korábbi kontaktusfelvételek tapasztalatai alapján okkal feltételezhető: hajlandóak lennének a Fideszre szavazni. (És a keményebb, közmunkával, gyámüggyel stb. érvelő meggyőzési technikákat nem is említettük.)
Az emlékezetes pécsi eset óta videófelvétel is van róla, hogy olyan személyek adatait is nyilvántartották, akik kifejezetten ellenségesek a Fidesszel, és semmilyen módon nem adtak hozzájárulást a róluk szóló információk tárolásához, illetve felhasználásához. A szekszárdi trafikügyben pedig arról készült hangfelvétel, hogy a törvényt megkerülve gyűjtött személyes adatokat közhatalmi célokra használta a kormánypárt. Ezekben a – még egyszer hangsúlyozzuk: a jelenlegi adatvédelmi szabályok szerint is törvénytelen – botrányos ügyekben a személyes adatok akadálytalanul áramlottak a kormány és az egyik parlamenti párt (a Fidesz) között, ami önmagában is jogsértő.
Most az egyedüli jogszerű megoldás az lenne, ha a pártcélra használt összes eddigi Kubatov-listát megsemmisítenék, hiszen nincs olyan ember, aki arra a célra adta oda az adatát, amire használják.
Kötve hisszük, hogy megteszik, de az is biztos, hogy a magyar jogállamiságnak nem volt még kiterjedtebb és látványosabb próbája ennél.
