- Öt év után elhagyja a politikát. A Fidesz elérte, amit akart?
- Lehet, hogy örülnek annak, ami történt, ezzel kevésbé foglalkozom. De sekély e kéj. Ezer és egy ok miatt bezárultak az értelmes cselekvés lehetőségei, ezzel pedig számot kell vetnem. Nem vagyok olyan ember, aki ragaszkodik a székéhez, megélhetési politikus pedig végképp nem vagyok. Érdekes kirándulás volt ez az öt év, sok keserű, de sok pozitív tapasztalattal is. Egyebek mellett Simonka György fideszes képviselő ügyeit hoztam nyilvánosságra, és egyenlő feltételek mellett, a bíróságon én nyertem.
- A választáson pedig Simonka György nagy fölénnyel.
- Amikor nem voltak egyenlő feltételek százszor, ezerszer több pénzből kampányolt és mindent bevethetett, politikai értelemben zsarolhatott, megfélemlíthetett embereket, akkor vesztettem. Ezen is érdemes elgondolkodni.
- Egy testületi ülés szünetében beszélgetünk. Nem mond le azonnal?
- Megkerestek az emberek, tartozom nekik annyival, hogy a futó ügyeket még végigviszem. Éppen most mondtam el egy interpellációt a gyulai állattartás visszásságairól. A választás után – amely cudarul sikerült az ellenzéknek, még rosszabbul az Együtt-nek és nekem is –, hosszabb gondolkodás után jutottam oda: vége. A sikereimnél számosabbak a kudarcok. Jöhetnek mások, én öt évig apait-anyait beletettem, és ide jutottam. A NER összes csalása, hazugsága, az emberek félelme és gyávasága, az ellenzéki együttműködés szinte teljes hiánya, valamint emberi erkölcsi és intellektuális gyengeségek sora vezetett ide.
- Végleg kivonul a közéletből, vagy nem zárja ki a visszatérését?
- Hazugság lett volna úgy folytatni, mintha mi sem történt volna. Az valóban számomra is nagy tanulság és egyben kérdés, hogy egy tisztességes, ügyeket előhozó, országos nyilvánosság elé vivő politikával az ember ide juthat. Felmerül a kérdés: valójában mennyire értelmiségi műfaj a politika. Láttam és hallottam Simonka Györgyöt és fideszes társait. Finoman szólva vannak kétségeim. Nézem azokat a politikusokat, akik tízszer, hússzor annyi szavazatot kaptak mint én, pedig tényleg nem csináltak semmit! Én ebbe a játékban a továbbiakban nem tudok és nem is akarok részt venni. Politikai szerepvállalásom előtt húsz évig újságíró voltam, ez az a pillanat, amikor öt év után, ha nehezen is, de talán vissza lehet térni ebbe a szakmába. Ha nem, akkor elmegyek Walesbe tányérokat mosogatni, az sem szégyen, valahogy meg kell élni. A mostani az a helyzet, amikor tartoztam egy kis magyarázattal, miért hagyom ott a közéleti pályát, ezért is írtam a Magyar Narancsban egy afféle búcsú publicisztikát, de nincs szégyellni vagy takargatni valóm.
- Kire szavazna most?
- Nem tudom. Azoknak, akik az Együtt-nél maradnak, és valamilyen formában tovább tudják vinni a párt által képviselteket, nagyon drukkolok. De már csak kívülről.
