Orbán Viktor rácsapta az ajtót az államigazgatás kissé áporodott levegőjű szobájára, a porcicák felkavarodtak, de kis idő múltán ismét leülepedtek, mégpedig nagyjából ugyanoda, esetleg kicsit arrébb. Körülbelül így lehetne leírni a IV. Orbán-kormány megalakításának államigazgatási előzményeit. Néhány minisztérium kősziklaként kiállta a fuvallatot, némelyiket lefejezték, csonkolták, átnevezték, néhánynak írmagja se maradt, ellenben alakult pár teljesen új tárca is, avagy anélküli miniszter. Néhány terület „el-” illetve „átkerül” innen oda, így mostanság a területekért felelős szakkáderek mondhatni csapatostul vonulnak át egyik belvárosi kormánypalotából a másikba, és persze ismét a névtáblagyártók járnak jól.
Különösebb átgondoltság egyelőre nem körvonalazódik. Itt van például az új gigatárca, az Innovációs és Technológiai Minisztérium, az elnevezéssel groteszk módon a figyelem középpontjába állítva két, az Orbán-kormányok által mindeddig látványosan elhanyagolt területet. Élén Palkovics Lászlóval, aki mérnökből lett a kormány felsőoktatási csúcskáderévé, vagyis ő a mindenre alkalmas „szakember”. Hozzá hasonlóan csapata is javarészt az államigazgatás bugyraiból szállingózott át az új helyre.
Épp ezért figyelemre méltóak a kivételek. Itt van mindjárt Kaderják Péter, a Budapesti Corvinus Egyetemen működő Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont eddigi vezetője, aki energiaállamtitkár lesz. A közgazdász szakember egykori rajkosként a Fidesz alapítói közé tartozik, ami az első Orbán-kormány energiahivatalának elnöki székéig reptette. Miután a szocialisták kitették a szűrét, az egyetem bázisán egy igazi energiaszakmai műhelyet épített. Tanulmányaikat a szociálliberálisok és a későbbi Fidesz-kabinetek egyaránt igényelték, forgatták. Igaz, iránymutatásaikat nem mindig fogadták meg, hisz azok – nem csak az Orbán-kabinetek, hanem már a 2006 utáni alkalmi MSZP-Fidesz-energiakoalíció ellenében is – alapvetően liberális, piacpárti álláspontra helyezkedtek. Ennek kapcsán Kaderják hol politikusan, hol egész nyíltan kiállt akár az aktuális kurzussal szembehelyezkedő szakmai álláspontja mellett is. Mondhatnánk, hogy az államtitkár legyen szakértő, de 2010 után finoman szólva nem ez az igény körvonalazódott. 2014 előtt Kovács Pál lényegében szinte kizárólag atomlobbistaként vétette észre magát, ellenben rezsicsökkentés tárgyában szinte sose szólalt fel. Utódja, a Mol egykori jogásza, Aradszki András viszont az utóbbi évek során már-már Németh Szilárd nyomdokaiba lépett a megalapozatlan tények és vádaskodások ismételgetésével. Előzetesen pedig Holoda Attila helyettes államtitkárként igyekezett némi szakmaiságot behozni a területre – három egész hónapig bírta.
A handabanda helyett, úgy tetszik, a hozzáértés kap ismét egy esélyt. Természetesen a Fidesz gazdasági terjeszkedését szolgáló propaganda figyelembevétele mellett. De azt is be kell bizonyítaniuk, hogy a „szakma” - a korábbi időktől eltérően - nem jelent egyet az áremeléssel.
Nem lesz egy könnyű menet.