A rossz tapasztalatok veszik el a szakorvosok kedvét attól, hogy használják az elektronikus egészségügyi térben tárolt betegadatokat – így magyarázták az általunk megkérdezettek, hogy körükben miért kevésbé népszerű a központosított központosított dokumentáció használata, mint a háziorvosoknál vagy a gyógyszerészeknél.
A háziorvosi rendelőkben és a gyógyszertárakban napi gyakorlattá vált a már csaknem kétszáz napja működő Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) használata. A kiállított vények 60-70 százaléka már e-recept, a háziorvosok nem csak gyógyszert rendelnek, de megnézik az e-térbe kerülő szakorvosi leleteket, zárójelentéseket is. A szakorvosok viszont nem aktívak, alig használják a rendszert. Erről Szabó Bálint, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) főosztályvezetője beszélt az IME minapi szakmai konferenciáján. Úgy fogalmazott: noha már 200 millió adat van a közös térben, két területen – a kórházakban és a szakrendelőkben – dolgozó orvosok nem igen kérnek a rendszertől információt. Az okokat az EESZT működtetői is vizsgálják.
Van, ahol már az is gondot okoz, hogy az orvosok megszerezzék a vizsgát, amely igazolja, jól ismerik és jól tudják használni a közös e-teret – volt, aki időhiányra panaszkodott, más adminisztratív bajokról számolt be. De akad olyan kórház, ahol egy szakorvos lapunknak kerek-perec kijelentette: náluk még nem is működik a rendszer. Például azért mert még a rendszer üzemeltetőjének nem sikerült megoldania a gördülékeny csatlakozást. Csak ezeket az elmaradásokat nem könnyű hivatalosan is beismerni. „Az orvos még lehet, hogy elmondja az osztályvezetőnek, hogy nincs elég sávszélesség, s amint rákeres a betegre, azonnal lefagy még a belső hálózat is. És akkor percekig megáll a rendelés." Ez az információ azonban sokszor nem jut tovább a menedzsmenthez.
„Amikor a folyosón legalább 60 beteg várakozik már a rendelés elején, az ember nem szívesen kockáztat meg egy ilyen időhúzást.” - állítja egy nagy kórház kardiológusa.
„A háziorvosok helyzete egyszerűbb, elég ha megnézi a betege zárójelentését, míg a kórházi orvos, ha kíváncsi, a kórtörténet helyett, több tucat PDF dokumentumot soroló listával találja magát szembe” – magyarázza egy másik gigaintézmény reumatológusa. Ezeket egyenként kell megnyitni ahhoz, hogy kiderüljön, van-e bennük releváns információ a betegről. Ennél lényegesen egyszerűbb kikérdezni. A visszatérőkről pedig van jól szerkesztett, áttekinthető anyag a kórházi belső informatikai rendszerben.
Bár az EESZT novemberben indult, körülbelül három-négy hete tudtak csak csatlakozni a rendszerhez abban a szakrendelőben, ahol Lénárd Rita belgyógyász dolgozik. Állítja: ő nagyon is szeretne adatokat, információkat a hozzá érkezőkről, de gyakran ütközik karbantartás miatti üzemszünetbe. Vagy olyan üzenete, hogy a betege korlátozta adataihoz való hozzáférést, miközben az előtte ülő páciense határozottan állítja: nem tett ilyet. Fél óra múlva meg is nyílik az adatlap, csakhogy akkor már a beteg nincs ott. Ő is azt panaszolja, hogy nehézkes a rendszerből összegyűjteni a szükséges információkat. Hátráltatja a munkát az is: a betegről készült dokumentumok a feliratozás miatt szinte használhatatlanok, a címükben ugyanis az szerepel, hogy képalkotó lelet, vagy zárójelentés, de hogy milyen testrészről vagy betegségről van benne információ az már nem látszik. A rendelés alatt pedig nincs idő ezt szétválogatni. De az új rendszer azért is alaposan megnyújtja a betegellátás idejét, mert míg korábban az asszisztensek, előre összeszedték az orvos számára a kórelőzményeket, most ezt nem tehetik. A rendszerbe belépni csak az orvosnak van joga, emiatt viszont betegenként legalább 15 perc elvész a hasznos munkaidőből. Vagyis fele annyi betegre marad ideje, mint az EESZT rendszerbe állítása előtt.
Azt a szakmai fórumon Szabó Bálint, az ÁEEK főosztályvezetője is elismerte, hogy az e-térben lévő PDF fájlok nehezen kezelhetők, javítani kell a bevitt adatok minőségén, szerkezetén. Hozzátette: ezzel együtt sem mondanak le arról, hogy a szakorvosokat a térhasználatra ösztönözzék. Az elmúlt időszakban öt kórházban szerveztek oktatást, most azt vizsgálják, javult-e ennek hatására az érintett intézményekben a térhasználati hajlandóság. Ha a tapasztalatok jók lesznek, országos programot indítanak.
