A bajnoki döntő vasárnap rendezett veszprémi visszavágójának utolsó másodperceiben a három góllal vezető Telekom Veszprém játékosa vezette a kapura a labdát. A helyszínen 5000 ember várta lélegzetvisszafojtva, hogy tartogat-e még újabb drámát a 2017/2018-as szezon, hiszen ha hazai góllal zárul az idény, bár összességében döntetlenre állt volna a párharc, az idegenben lőtt több találata miatt az előző 10 címet bezsebelő Veszprémé lett volna a dicsőség. A lehetőség kimaradt, ezzel egy időben pedig kezdetét vette az 1996 és 2007 után harmadszor is bajnok szegediek örömünnepe: a finálé két mérkőzése alapján 58-57-re diadalmaskodó (a Veszprém Arénában ellenállhatatlanul kezdő, ám végül 29-26-os vereséget szenvedő) csongrádiak egy hullámzó mérkőzés végén, komoly izgalmak után győzték le nagy riválisukat.
„Az első játékrészben nagyon jól játszottunk, a másodikban viszont sokat hibáztunk, fordítani tudott a Veszprém. Megpróbáltam megőrizni a nyugalmamat, bár a hajrában ez nem mindig sikerült, akkor nehéz perceket éltünk át – mondta lapunknak a lefújást követően a Szeged edzője. – A csapat a kritikus pillanatokban koncentrált, jó döntéseket hoztunk, a döntő két mérkőzése alapján pedig úgy gondolom, jobbak voltunk, megérdemeljük a sikert.”
Az ingadozó teljesítmény egyébként nem csupán a döntőben jellemezte a Szegedet, mely komoly mélységből visszakapaszkodva ért fel a csúcsra. Az ősszel meglepetésszerű eredmények sorát szolgáltatta az együttes a Bajnokok Ligájában és a hazai bajnokságban is, karácsony előtt még az is kérdéses volt, hogy a Spanyolországgal 2005-ben világbajnoki címet nyerő, az 50. születésnapján éppen a múlt héten ünneplő Juan Carlos Pastor folytathatja-e a munkát. Az év végi ünnepek előtt arra is volt esély, hogy az évad végén nem a Szeged döntőzhet a Veszprémmel. Decemberben aztán a klubelnök, Csányi Sándor erősítette meg pozíciójában a 2013 óta Magyarországon dolgozó szakvezetőt, aki negyedik idénye végén ünnepelhette első magyar bajnoki győzelmét.
„Nem felejtem el, hogy Csányi Sándor, Fülöp Attila és Szűcs Ernő (az igazgatóság elnöke és tagja – a szerk.) bízott bennünk, az ő bizalmuk nagyon fontos volt számomra – utalt a nehézségekre az öröm pillanatiban is nagy sóhajtással visszaemlékező Juan Carlos Pastor. – Januárban mindent újrakezdtünk, hittünk abban, hogy jobbak lehetünk. Napról napra gyakoroltuk az alap dolgokat, az elvégzett munkára tudtunk építeni, a csapat játéka pedig a legfontosabb pillanatokban állt össze.”
Noha a BL-ben ezúttal sem jött össze a szintlépés, s a Veszprémhez hasonlóan már márciusban kiesett a Szeged, hazai szinten egyértelműen megmutatkoztak a változás jelei: a MOL-Pick márciusban, még az alapszakaszban másfél évtized után nyert újra a Veszprém Arénában, a finálé „odavágóján” pedig négygólos előnyt szerzett, a korábbi megingásoknak már nyoma sem volt.
„Igazi csapatmunka volt – mondta a tréner, amikor a végső győzelem zálogáról kérdeztük. Ez az aranyérem nem csak a kerettagoké, hozzátették a magukét azok is, akik most a kereten kívül voltak. Ugyanúgy győztesek azok is, akik a mindennapokban segítik a munkánkat.”
Nos, Szegeden most valóban mindenki győztesnek érezheti magát.
