Mivel saját bevallásuk szerint nem maradt más eszköz a kezükben, a Nicolás Maduro elnök autoriter hatalma ellen tiltakozó tömegek távolmaradásukkal tiltakoztak a vasárnapi voksolás ellen, amelyet a nemzetközi közösség egy jelentős része is antidemokratikusnak titulált.
Az Országos Választási Bizottság (CNE) által helyi idő szerint vasárnap este közölt adatok szerint 46 százalék járult az urnákhoz, ám a Reuters hírügynökség forrásai szerint az esti urnazáráskor a részvételi arány mindössze 32,3 százalék volt. Összehasonlításképp: a legutóbbi voksoláson a szavazásra jogosult venezuelaiak 80 százaléka járult az urnák elé.
Az El País spanyol napilap emlékeztet rá, hogy soha korábban nem volt még olyan alacsony a részvételi arány, mint vasárnap. Bár ez igen súlyos kritika az elnöknek, a voksolás elég volt ahhoz, hogy Maduro bebiztosítsa a hatalmát, minimum az elkövetkező hét évre. Miután az ellenzéki koalíció nem indított jelöltet – mondván, a szocialista vezetés úgyis elcsalja a választást –, Maduro a szavazatok 67,7 százalékát szerezte (közel 6 millió voks), míg ellenfelére, Henri Falcónra, 21,2 százalék szavazott (1,8 millió voks). Az egykori szocialista politikusból lett kritikus az első eredmények ismertetése után azt mondta, hogy csalás történt, így nem fogadja el a végeredményt.
Az egykori buszsofőrből elnökké avanzsáló Madurót ez mit sem zavarta, s „tartós győzelemről” beszélt az elnöki palota előtt gyülekező híveinek, miután publikussá váltak az eredmények. Mint arra korábban több elemző is rámutatott: a választást megelőzően az egyik legnagyobb kihívás Maduro előtt az volt, hogy mozgósítsa az embereket, bizonyítva a nemzetközi közösség számára, hogy a venezuelai nép mögötte áll. Ennek érdekében mindent beleadott a kampány során, és arra figyelmeztetett: a voks tétje a „szavazatok vagy golyók”, utalva az állítólagos „káoszra”, amely elszabadul, ha nem ő nyer.
„Azt mondanak, amit akarnak, de sértő a venezuelaiakra nézve, hogy azt állítják, itt diktatúra van. A választások után ma Venezuela a politikai stabilitás útjára lépett. Ebben biztos vagyok, s ezt látom magam előtt” – mondta bizakodóan az 55 éves politikus, akit előde, Hugo Chávez juttatott hatalomra 2013-ban.
Jó kérdés, hogy Nicolás Maduro pontosan mit láthatott maga előtt, hiszen az ország sosem volt még olyan súlyos válságban, mint most. Az élelmiszer-és gyógyszerhiány olyan méreteket öltött, hogy akadnak, akik naponta egy-két alkalommal étkeznek csupán – azt is igen szerényen –, s minden nap kihívás az élelemszerzés. A lakosság egy jelentős része olyan kilátástalannak látta a helyzetet, hogy a kivándorlás mellett döntött: 2015 és 2017 között 1,6 millióan menekültek el a kétségbeejtő gazdasági helyzet miatt. Hiába Maduro optimizmusa, a kilátások kicsit sem kecsegtetőek. Az IMF prognózisa szerint az elkövetkező két évben 1800000 százalékos lehet az áremelkedés. Ráadásul a régió országai is egyre sürgetőbbnek találják, hogy nyomás alá helyezzék Maduro kormányát. Az Egyesült Államok kormánya már jelezte, hogy nem fogadja el a választási eredményt, s az ENSZ a hivatalos Twitter-oldalán a demokrácia megsértésének nevezte a vasárnapi elnökválasztást.
