Ismét uniós szégyenpadra kerültünk: az EU az olaszokkal és a románokkal együtt Magyarország ellen is pert indít az úgynevezett szállópor magas értéke miatt. Az anyag főképp a lakossági szennyezés, az avar, a hulladékok, a lignit elégetése révén kerül a levegőbe, egy nem mellesleg súlyos légzőszervi megbetegedéseket és rákot okozó vegyület kíséretében. Egy OECD-tanulmány szerint emiatt Kína után a világon nálunk halnak meg idő előtt a legtöbben.
Az Orbán-kormány ehhez képest végtelenül nyugodt. Gombnyomásra sorolják a terveket, felméréseket, tanulmányokat, projekteket, intézkedéseket, kampányokat, eredményeket és mindent, amit csak egy apparátcsik az íróasztala mögött megalkothat. Mi több: a – régmúltban a kormány ellenőrzésére létrehozott – Állami Számvevőszék még a kormánynál is elégedettebbnek bizonyult a bűz állapotával, bírálatként valami olyasfélét megfogalmazva, hogy mint mindenütt, itt is akadhat néhány további apróbb kihívás, kisebb csiszolnivaló. A kormány egyik legcinikusabb érve szerint nincs mit tenni, hisz a sok csúnyaság főleg külföldről jön át hozzánk. Ezt a környezetvédők - fáradságot nem kímélő, helyi méréseikkel - élesen cáfolják: az anyag bizony a települések, falvak közepéből, leginkább az udvarokról és kéményekből kerül a levegőbe. És azért a Mátrai Erőmű környékét se feltétlenül Soros chemtrailezi az űrből.
De nyilván ezt is ki fogjuk magyarázni, és mindenki hibás lesz, csak mi magunk nem. Mert Brüsszel legyen bármily merev, bürokratikus – megengedem, rosszindulatú - is, további 25 tagállammal szemben nem akadtak ilyen súlyos aggályok. Az ügyben 9 éve zajlik kötelezettségszegési eljárás ellenünk. A Levegő Munkacsoport információi szerint az utolsó brüsszeli egyeztetésre az illetékes tárca komplex intézkedéscsomag helyett egy beszéd leiratát küldte el.
A légszennyezés kitűnően összefér a magyar mentalitással: ami nem látszik, az nincs. Úgyhogy bizonyíték híján csak szagoljuk, tán meg is szokjuk a bűzt; majd szép csendben meghalunk.
