Annak idején azt mondta apámnak a kőműves, hogy a garázsunk falát cementtel kevert, több centiméter vastagságú habarccsal lehet csak megmenteni, mert a téglák már önmaguktól rogyadoznak. Ez jutott eszembe Orbán Viktor expozéja közben. A miniszterelnök a kétharmados többséggel a háta mögött nyugodtan vázolta az előttünk álló esztendőket. Az egykori ifjú lázadónál Nagy Imre temetésén még a szenvedélyes hangnem dominált, ígéreteit falta is a tömeg. A mostani mondandójában viszont a jól bevált szófordulatokat használta, és persze ismét kiemelte a menekültek ügyét. Az országot behálózó korrupcióról azonban mélyen hallgatott. Hogyan is fedhette volna fel a családja vállalkozásait, Mészáros Lőrincéit úgyszintén. A csend nagyszerű barát tud lenni, kiváltképp akkor, ha senki és semmi nem töri meg. Orbán Viktor ennek tudatában kormányoz. Gúnyos mosollyal reagál a tüntetők felvonulásaira is. Mindebből adódóan a jövőnk betonba van ágyazva. Egyet tehetünk ellene: azt, amit apám csinált. Egyszerűen lebontotta a garázst, és egy újat épített helyette.
